Reggel megkérdeztem a Symbolont, ha segíteni tudna, ma mit üzenne? Íme a válasza:

Középső lapnak kettő mozdult meg, pedig többnyire egy szokott. A fő sorban a nagy arkánumokat fehér keretbe tettem, mert azok mindig erősebben "löknek", mutatnak valamit; a kis arkánumokat feketébe, mert más lehetőség nem volt Az alsó lapok kiegészítések a felső lapokhoz, és csupa kis arkánum.

Az első lap azt üzeni: foglalkozz magaddal! A második lap pedig arra hívja fel a figyelmet, hogy tanulj meg foglalkozni magaddal!

Ezek szerint nem mindegy mire gondoljuk azt, hogy na, most végre foglalkoztam magammal, képeztem magam, vagy kényeztettem magam. A magammal való foglalkozásnak ugyanis célja van és más-más cél esetén máshova lyukadunk ki. A Symbolon első lapja azért kérte, hogy foglalkozzunk magunkkal, mert szeretné, ha megtapasztalnánk a Bolond (egyik legszebb lap) szabadságát - ami nem szabadosság, ami nem kömmyelműség, ami nem elkeseredett menekülés mindegy hová, csak ne oda, amit mások akarnak.

Amikora  lapokat húztam, kiesett vele együtt egy másik lap is: a duális rabság, ami akadálya annak a szabadságnak, amit a Bolond lapja szimbolizál. Az üzenet ezért szól úgy, hogy tanulj meg magaddal foglalkozni, ami nem azt jelenti milyen tevékenységet folytass, lehet az bármi - pihenés, tanulás stb - hanem azt jelenti figyelj oda mit hogyan élsz meg. Figyelj oda mikor vagy szélsőségekben, igazság és igazságtalanság között tipródva, igaz és hamis kételyében feszengve, jó és rossz között hullámozva. Ez további elmejátékokhoz vezet csupán, bentmaradsz a körforgásban, ami elveszi a Bolond energiájának lehetőségeit néhány mágikus varázspálcáért, ami csak illúziókat tud gyártani és idővel, mint a szappanbuborék szétpukkad.

Az alsó sor mutatja, hogyan éljük meg a felszabadult, kiegyensúlyozott Bolond(ozó) energiákat rettegő, kapkodó, bajkeverő őrültként, amiből csak a tisztulás tud enyhülést hozni. Ehhez azt javasolja a lap, legyen olyan felülete a kommunikációnknak, (másoktól befogadó vagy belső monológ) ami emlékeztet. Ami emlékeztet arra, mi a célunk és akkor nem fogunk meglepődni hova jutunk el. Ugyanis olyanok vagyunk mint a nyílvessző, amit ha kilőnek, már csak annyi dolga, hogy befutja a pályáját, ezért fontos az eredendő szándék! A kilőtt nyílvesszőt már nehéz út közben megállítani, könnyebb azon dolgozni, mi is legyen a következő célunk, szándékunk.

Isten azt adja, amit kérsz. Ha nem azt kapod, amire gondoltál, az azért van, mert rosszul kérted. Hogy lehet rosszul kérni? Úgy, hogy csak rövid távban gondolkodunk.

Egyszerű, nagyon általános példa:

Boldog párkapcsolatot szeretnék. Meglátok valakit és már nem arra koncentrálok, hogy boldog párkapcsolatban szeretnék élni, hanem hogy ő tetszik nekem, őt akarom. Váltok annak reményében, hogy vele tudok boldog párkapcsolatban élni. Megteremtem, hogy "megkaphatom" -  és meg fogok kapni minden velejárót is... és meglehet, hogy két év múlva ott fogok ülni az ágy szélén csalódottan ...

Vagy meglátok valakit, nagyon tetszik, de továbbra is arra koncentrálok, hogy végre nyugodt, boldog életet szeretnék valakivel. Nos az isteni terv látja, hogy ez nem lenne az, így nem "kapom" meg, mert véd tőle, és csalódok, csalódok, hogy nem jött össze. Végülis mit is akarok?