Szeretnék egy olyan oldalt létrehozni, amiben hinni tudok, hogy tud segíteni. Eddig az oldalon többnyire mások elérhetőségét tettem lehetővé, mások cikkeit, írásait, esetleg azzal, hogy lefordítottam stb. Most olyasmit szeretnék kidolgozni, ami máshol nem található meg.
Egy újabb út?
Igen, egy újabb út, minden más út tiszteletben tartásával, egy olyan út, amit csak belül lehet járni, egyedül. Melynek csakis a tapasztala osztható meg másokkal, maga az út nem. De ha valaki végigjárja, megtisztul a kommunikációja (belső és kifelé irányuló) valamint kapcsolatainak megélése , és belső felismerések kezdik el vezetni, nem elvárások, félelmek vagy vágyak...
Mint emberek, különleges módon tanultok. Az elmétek beszippant mindent a szüleitektől, az iskolákban, és gondolkodásotok formázza mindezt. Idősödve meglettek a saját tapasztalataitok, hogy a tudáson tovább változtassatok, van bizonyos szabadságotok, hogy másként csináljátok, mint ahogy a szüleitektől tanultátok. Sokféleképpen lehet tanulni. A tanulás nagy része lineárisan történik.
Tegyük fel, van egyfajta mód a megvilágosodásra, így elmentek egy találkozóra ceruzával papírral, leírjátok mit hogyan kell, megtanuljátok, gyakoroljátok, ez a lineáris tanulás.
Nem lehet lineárisan tanulni, újfajta módra van szükség, mely nem-lineáris tanítás. A tanulás nem lehet egy folyamat kedveseim, nem lehet folyamat. Az emberek elfogultan tanulnak, kiemelik mi fontosabb, mi kevésbé fontos. Mindenkivel előfordul, hogy szerelmes lesz. Szeretnélek elvinni benneteket ebbe az érzésbe, hogy emlékezetek ré vissza, ha nem tudatosult volna bennetek, hogy az milyen. Minden jó volt, az sem volt gond, ha nem volt mit enni, mindegy volt a barátok mit gondoltak, rátapadtatok a másikra és ha ez ugyanilyen mértékben volt viszonozva, a világ tökéletes volt. Mindegy volt ki kivel harcolt, miről szóltak a hírek - ez egy állapot, amikor 100%-ban hisztek. Ezt szeretném megmutatni nektek.
Rengeteg szintje van a hitnek, de egyik szint sem folyamat. A tanító átadhatja lineárisan feldolgozásra, de az állapot maga nem egy folyamat. Megismerhető. megismerni azt jelenti, magadhoz rántod, kísérletezel vele, és azt mondod, az vagy. De nem megtanulni kell, hanem azzé kell válni. Lehet egy tanár a legjobb, és adaadhat neked bármit lineárisan, neked azonban meg kell ismerned azt, akként létezőként.
Vannak kvantum tanítások. Amikor leülsz és beszívod, és nincs semmilyen lista a táblán mi mit hogyan követ. Ez fog eljönni. Hova tart mindez?
Hadd tegyek fel most egy kérdést. Nem kell válaszolnotok rá hangosan. "Hiszel Istenben?" Azt válaszolod "igen". Innen lesz nehezebb. "Hiszed hogy van egy célod az életben, ami kapcsolatban van a Teremtővel? Hiszel az energiákban? Elhiszed hogy korábban is éltél már? Elhiszed, hogy olyan energiák vannak a DNS-edben, amiknek nem vagy tudatában? Elhiszed hogy más bolygónak magjaként vagy elvetve? Elhiszed hogy a Galaxis idővel változik? Elhiszed hogy színek és hangok képesek megváltoztatni az ember személyiségét? Elhiszed..? Hiszel?...Elhiszed hogy a tudatosság győzedelmet fog aratni az anyag felett? Tudnál puszta elméddel teremteni a semmiből? Tiszta szándékkal vezetve egy csoport képes lehet arra, hogy megváltoztassa az időjárást? igen vagy nem? Nos, íme mi történik. Még ilyen csoportnál is, akik fénymunkások vagytok, szeretitek istent,és mindegyik kérdésre igent mondotok, tudom kik vagytok és tudom hogy nem gondoljátok komolyan. Sokkoló hír ez nektek?
Íme egy új elgondolás. Mikor kicsik voltatok, bizonytalanok, ha szerencsések voltatok, szerető szülőkkel, akik kézenfogtak benneteket, akkor minden jól volt. Ha bármi félelmet keltett, frusztrált, mindig ott volt édesapátok keze. Van, aki elveszítette a szüleit. Van aki rájött, hogy saját kezébe kapaszkodhat csak. Szeretnélek bevezetni benneteket egy új elgondolásba, Figyeljetek! Amikor megkérdezem hisztek -e ebben, meg abban, aki kérdezi nem ítélkezik felettetek, hogy mit válaszoltok. Szeretném ha éreznétek, ha tudnátok, hogy szabadon kimondhatjátok, ha bizonytalanok vagytok benne. "nem vagyok benne biztos". és ekkor foghatjátok meg isten kezét. AMikor sikerül belépnetek az isteni szeretetbe, azonnal tudni fogtok hinni a legfurcsább dologban is. Ti viszont azért mndotok igent mindenre, mert ha nem teszitek meg, akkor hogy működhetne ez az egész? Jogotokban áll azt mondatni "nem vagyok benne biztos". S ha ezt megteszed, van egy foyamat, amit úgy neveznek szeretet, ami kézen fog, és segít neked, mert bizonytalan vagy.
Ha a mérnök (Lee Carrol) Kryonra nézett, nevetett, mert nem az ő valósága volt. Gyakorlatias volt és makacs. Most mint fénymunkás gyakorlatias és makacs. Egy házat keresett a ködben, amire azt mondták, ott van. Azt mondta neki a spirituális vezettetése, hogy ott van ez a héz, ekkor léptem be először az életébe. Sokan mondták ne kutasson a ködben lévő ház után, mert ha megtalálja, az fogva ejti és elveszi a lelkét. De túl jónak érezte azt a házat. Mint mérnök, csak egy ködbe burkolózott házat akart megtalálni, hogy kinyissa az ajtót, és érezhesse, hogy haza ért. Ez egy metafóra. Addig nem láthatta meg a házat, míg teljesen oda nem ért. Azt mondták neki akarnia kell, nem volt biztos magában, mégis kereste és megtalálta. Kinyitotta az ajtót, és itt lett gondja, mert ha ott feltettem a kérdést: "hiszel istenben" és ő azt felelte "igen, mindennel ami bennem van" "Elhiszed, hogy isten szeret téged? "igen". "Elhiszed, hogy isten érszed?" " Igen". "Hiszel ebben az energiában, hogy az a teremtő forrás és te része vagy? " "igen. Érzem, az vagyok"." Hiszel a reinkarnációban?" "Nem" "Miért nem? "Bizonytalan vagyok". "És hogyan állsz a szín és hang gyógyításhoz?" "Nem vagyok benne biztos" "Mi van azzal, hogy teremteni lehet a valóságoddal? " " Nem vagyok benne biztos" és ekkor kezdett el channellingelni a partnerem (Lee Carrol) anélkül, hogy valaha is belépett volna a szobákba.
Évekbe telt neki kinyitni az ajtót. Évekbe telt olyasmit elfogadnia amihez sokan spontán közelálltok és a mérnök küszködött. És akkor azt mondtuk neki, ahogy kézen fogtuk " ha be akarsz menni a házba, amiben nem vagy biztos, addig fogjuk a kezedet, míg biztos nem leszel, vagy becsukhatod az ajtót, és elmehetsz teljes szabadsággal, olyan területekre ami szerinted fejlettebbek az általad tudásnak tartott területen. A partnerem gyorsan rájött, hogy vannak, akik megállítanak, ilyasmik, amik meg fognak állítani, hogy valaha is kinyithasd az ajtót, azt mondják "maradj kívül" és azt mondatják veled "isten valós, isten jelen van az életemben, hiszen" és ennyi, nem fogok előrébb jutni. Néha maga a nyomás a társadalomban az, ami azt mondatja ne menj, mert félelmet kelt. De kedveseim nem ez a legrosszabb.
A legrosszabb, amikor odaérsz és beleesel humanizmus lineáris csapdájába... most meglátod, most kipróbálod, most pedig aggódsz minden miatt "mi van ha nem jól csinálom?" "ez nem működik mint a,b,c,d ahogy mondták nekem", "nem értem el megfelelően" vagy még rosszabb "nem csináltam jól, most bajban vagyok". "Hogy csináljam vissza Kryon?" Mintha Istennek lenne egy táblája, ahol pipálgatná mit csinálsz jól vagy rosszul! Mikor a szüleid kézen fogtak, mikor vigasztalan voltál, ellenőrizték a táblát vagy segíteni próbáltak?
Szeretnék mondani nektek valamit. Harcosok, szeretném ha a harcosokból harcosok válnának. Hagyjátok abba önmagatok kritizálását, hiszen Isten sem tesz ilyet. Ha Isten nem ítélkezik felettetek, ti minek teszitek? Ez pusztán lineáris emberi programozás és semmi szükségetek rá. Semmi gond nincs azzal, ha bizonytalanok vagytok. Itt az ideje, hogy őszinték legyetek! És hadd tegyem fel újra a kérdéseket. Dőljetek hátra szeretetben, őszinteséggel, és minden válaszodat meghallgatja Isten és mosolyog, hiszen eddig is tudta a valós válaszaidat...
Ez az a föld, ahol ez az igazság kimondható, és meg is értitek...