Mindig minden kérdésre jön válasz, de nem mindig az a válasz, ami tálalásra kerül, van amikor pont az ellenkezője az, amit át akarnak adni nekünk, mert a Teremtő szabadsággal áldotta meg az embert, a döntés szabadságával. Sokszor kódolt az üzenet, amit mindenkinek  magának kell kibontania saját maga számára. Egymás számára nehéz üzeneteket értelmezni teljes elfogultság, szűrés nélkül, csak keveseknek adatik meg, nekik is csak azért, mert azt kapták feladatul.

A mai kérdésemre, mely annyi volt, hogy kidobtam mindent a fejemből és vártam mi rá a reakció, ezt az üzenetet kaptam (üzenethez klikk a képre):

Én abban hiszek, hogy bármelyikőnkön keresztül érkezhet üzenet. Lehet az egyetlen szó, gesztus a megfelelő helyen, időben, a megfelelő embernek - ha nem elfogadható, max. akinek nem inge, ne vegye magára. Legtöbbször ez spontán működik mindenkinél és legtöbbször vagy figyelmen kívül hagyjuk, vagy eltoljuk magunktól.

A mai Symbolon lapok nagy erővel "beszéltek". Leírtam ami érkezett, és párhuzamosan figyeltem is, rám milyen hatással van. Egyet értek abban, hogy nagyon nehéz a spirituális fejlődés addig, amíg emberek határozzák meg, hogy mi számít annak, és mi nem. Végtelen bizalomra van szükség az iránt az ember iránt, akinek hagyjuk, hogy megszabja miben nyilvánuljon meg a fejlődésünk - mert mi van, ha téved? Az ő tévedése a mi életünkre lesz hatással.

Kipróbáltam! Meneteltem lelkesen, volt ami nem tetszett, de meggyőztem magam, hogy rosszul látom. Hagytam, hogy más lásson a szememmel, más halljon a fülemmel, más döntse el, milyen vagyok, milyennek kellene lennem, pusztán mert annyira bíztam a megérzéseiben, a tudásában. Az eredmény a teljes összeomlásom lett Nem azért, mert rosszul csinált bármit is, hanem mert ez nem nekem való.

Van, akinek bejön, hogy agyonszabályozzák az életét, és semmiben nem kell döntenie, mert majd más megteszi helyette, annak felelősségével. Van aki nem tud szabadság nélkül élni, és inkább vállalja saját hibáinak következményét, inkább esik bele minden gödörbe, és mászik ki belőle egyedül, ahogy tud. Van aki az arany középúton marad - bárkit szívesen meghallgat, és ő maga dönti el miből mennyit vesz át.

Azért adatik meg a tapasztalás, hogy megosszuk másokkal, így tanuljunk "kéz a kézben". De más megosztani, és más behajtani másokon saját tapasztalataink elfogadását.

Keresztezzük a megosztás szabadságát a befogadás szabadságával, így jöhet létre belső igény a felfedezésre, a felismerésekre saját tempónknak megfelelően.