2014 júniusában, már nem emlékszem pontosan mikor, de azt tudom utólag kiderült pont akkor írt Veres Mónika a Turul csillagképről, a Hold-világ árokban voltam sokadjára, akkor épp Kálmánnal kettesben. Váratlanul megjelent előttem egy cigánylány (nem élő emberről van szó) és integetett, hogy kövessük, így letértünk a megszokott útról. Ahogy követtük, folyton képek ugrottak be, és nem tudom miért, de szentül meg voltam győződve, hogy Attila korában "járok". Kirajzolódott egy alacsony, izmos férfi, aki biztos voltam benne, hogy vezető, akit sokan vettek körül. Egy mohával fedett lépcsőszerű sziklafalhoz érkeztünk, amikor minden kép megszűnt, megfordultam és egy hatalmas fehér, áttetsző szarvast láttam ott. Annyira megdöbbentem, akár becsuktam a szemem, akár kinyitottam, ugyanúgy láttam. Nemsokkal később egy fehér ló is megjelent, ugyanígy "képekben".

Kálmán nem látott belőle semmit, de érezte, hogy valami történik energetikailag, és amikor arra a területre állt, ahol a fehér szarvast láttam, minden sejtje bizsergett. Nem tudtam mit kezdeni a dologgal, így mondtam menjünk tovább. Elmentünk a barlangokhoz, és bemásztunk az Y-barlangba. Amikor leültem, megint beindult a látomás. Először egy férfit láttam, szakállas, középkorú, kedves tekintetű férfi volt. Valamiért pálos szerzetesnek gondoltam, és azt a nevet hallottam "Gergely". Egészen más energiája volt, mint a másik férfinak, akit korábban láttam. Olyan érzésem volt, mintha kétféle vezetési stílus mérkőzne meg: a népszerű, rettegett,de mindenképpen látványos, akinek az árnyékában lépkednek a többiek; de saját fejlődésük nehézkes, mert leköti őket a vezetőhöz fűződő kapcsolatuk. A másik a csendes, szinte láthatatlan, aki egyszerűen csak átöleli az embereket bölcsességével, békéjével, és a háttérből segít, hogy ők maguk is képesé váljanak fejlődni.

Ez a kép is gyorsan eltűnt, és belépett helyette megint a fehér szarvas és a fehér ló. A szarvas két hátsó lábára állt és a mellsővel nagyokat dobbantott, mint valami dobolás, olyan érzés volt mint egyfajta beavatás. Ekkor szinte szárnysuhogást hallottam, pedig csend volt, és egy hatalmas szárnyú  madár repült be. Mikor leírtam Kálmánnak, hogy hogy néz ki, rögtön a turul szót mondta. A madár bizalmatlan volt, és csak hozzám "jött oda", míg a szarvas és a ló barátságosan közeledett Kálmán felé is, épp csak ő nem látta őket. A turul mikor odarepült hozzám, a homlokomon erős nyomást éreztem.

Tudom, már ez is sokkolóan hülyeségnek hangzik, de ezzel még nem volt vége. További állatok jelentek meg: egy nagy barnamedve, egy krokodil, egy kenguru és egy sárkánykígyó. Hiába erőlködtem hogy nem látok semmit, nem látok semmit... egyre erősebben érzékeltem ezeket az állatokat, és más fajtákat, ha akartam sem tudtam odaképzelni.

Kálmán utólag azt szűrte le, mintha az első 3 állat Magyarország lett volna, a többi pedig egy-egy kontinens: a medve Amerika, a krokodil Afrika, a kenguru Ausztrália és a sárkánykígyó Ázsia. Ennyiben maradtunk

Mikor hazajöttünk nekiugrottam a netnek, melyik állat mit szimbolizál. A második könyvemben írok erről, ami még messze áll a kiadástól, idézem:

A turul szimbolizálja a kiválasztottak felkutatását, azokét, akikre szükség van az új korszakhoz. A ló segít a tisztulásban, a múltból való meggyógyulásban, ami felkészítés a beavatásra, a kiválasztottságra. A fehér szarvas pedig megmutatja, hol, mikor lehet átlépni az új dimenzióba.     

A jelenés nem rólam, nem kettőnkről szólt. A jelenés azt üzente, hogy a fehér szarvas megnyitotta a kapukat, az új dimenziót, az új gondolkodásmódot. Megnyílt egy új világ! 

A fehér ló segíti a tisztulást, a gyógyulást a rengeteg fájdalmunkból, szenvedésünkből. A ló nem csak a tüneteket tünteti el, hanem a kiváltó okokból segít felgyógyulni. Tele vagyunk múltbéli sebekkel, előző életbeli, jelen életbeli sebekkel, amiktől nem tudunk haladni. Meg kell gyógyulnunk!

A turul sokáig habozott, és nagyon nehezen értelmeztem. Ő az isteni látásmód szimbóluma, az ún. nagyobb kép. Fentről érkezett, hogy eggyé váljon azzal, ami lent volt, de megnézte alaposan, mivel válik eggyé isteni röntgen szemével. Nem lehet átverni, nem lehet lefizetni, nem lehet kijátszani. Míg a másik két állat a vízszintes síkon mozog, ő megtöri azt, és bevezeti a függőleges dimenziót, az időtlen, térnélküli síkot.

Az üzenet azt mutatja, hogy helytelen sorrendben haladunk. Nem a kaput kell keresgélni és döngetni azt, amelyik kívülről vonzó. Hiába tetszenek nekünk tanítások, képességek és tűzzük ki magunknak célul a megvilágosodást. Először tenni kell érte, hogy el is tudjunk jutni odáig, és ha megfelelő módon teszünk érte, ki leszünk választva ahhoz a kapuhoz, amin valóban be is tudunk menni.

Első lépésként meg kell gyógyulni a múltunkból, le kell vetkőznünk az összes fekete árnyat, a függőségeinket, a ragaszkodásunkat, a félelmeinket, az elvárásainkat, a komplexusainkat, az arroganciánkat, az ambícióinkat. Majd ki kell állni az isteni szem elé, hadd fürkésszen mélységeinkben készen állunk-e arra, hogy megnyílhasson egy kapu, bármelyik, és ha érdemesnek találtattunk, beléphetünk! Ez lesz a boldogság: belépni a nekünk szóló kapun, nem a mások kapuja előtt harcolni, tolongani, hátha van ott számunkra is hely.

Veres Mónika asztrozófus szerint 2014 június közepén voltak olyan bolygóállások, melyek azt jósolják, hogy megnyílik Nimród kapuja, idézem:

„A fent és a lent közötti egyensúly megteremtése Nimród egyik nagy titka. Hétköznapi életben ez azt jelenti, hogy teljes egyensúly jön létre az ember életében az anyag világa és a felső szellemi világ között… Nimród feje felett az Auriga csillagai ragyognak (A Csodaszarvas hátsó része, egyben a hazatalálás szimbóluma is), mely egy olyan Égi Kapu, amin keresztül a Tejút égi ereje leszáll az Égből a Földre.” (idézet: Csillagtitkok, Nimród kapuja, 2014 június 11.)