|
Hinta-palinta2015.05.06. 10:47, willina

Annyira csodálatos az élet! Minden hullámvölgyével és emelkedőjével, még akkor is, amikor valami hátbalök és amiatt mozdul ki a hinta, pedig már hányingered van az egésztől, és nincs kedved tovább hinta-palintázni, egyszerűen visz magával a lendület, és néha már abban sem biztos az ember, hogy van hinta, ami biztonsággal tart, csak láncoknak éli meg, amitől nem tud szabadulni...
Nem tudom mi történik velem, látom mi minden zajlik körülöttem, sokszor semmi okom a vidámságra és mégis, ott bujkál bennem a kisördög ami nevettet, ami fojton azt súgja: "és akkor mi van?". Ugyanez a kisörög tavaly még őrületbe kergetett, mindenben az igazságtalanságot láttam, próbáltam kimenekülni a világból, de mindenhol az arcomba vicsorgott, én pedig csak rettegtem, míg fel nem adtam. Azóta összebarátkoztunk, de folyton rajta kell tartsam fél szemem, mert bármikor újra kezdheti a vicsorgást.
El kezdtem készülődni az előadásra, ami nem létszámnak szól, hanem bárkinek, aki eljön, akár egy embernek is. Épp csak a terem nem akar összejönni, így az időpontja még mindig nincs meg. A végén lehet, hogy baráti körben maradunk a lakásomon de számomra a fontos maga a megosztásra való felkészülés, hogy összeszedjem mi mindent szeretnék átadni onnan. Van ott valami, ami szoros kapcsolatban van a spiráltechnikával, ami érthetővé teszi hogyan működik. Van ott valami, vagy ahogy Laci mondaná, lehet bennem van valami, ami ott erősödött meg, és úgy érzem sokat tudna segíteni azoknak, akik épp nem tudják merre tovább. Ugyanis meglehet nem azt nem tudják merre tovább, csak azt nem tudják miért nem lehet arra menni, amerre egyébként ők maguk tervezték, amerre lehetne, az pedig tolják, nem akarják meglátni...
Itt ez a kép. Hát nem beszédes ez a döbbenetes csend, amit mutat?

Nem nosztalgia, ami eltölt, hanem a csend élménye, mintha velem maradt volna egy darabkája. Mintha a fülembe súgott volna valamit, és azóta is nevetgélek, holott nincs semmi tartalma, mondanivalója. Természetesen sokszor eltűnik, elönt a zaj, és akkor abban lelem örömöm, hogy el kezdem kiszűrni mik is ezek a gondolatok, érzelmek, reakciók és mikor végzek, megint ott ez a csend... nem tudom hogyan fogok erről beszélni, hiszen a szó az azonnal megtöri, de ha arra lesz szükség, akkor megtalálom a módját, ha nem, marad egyszerű vetítés, képanyag...
| |