|
Szösszenetek út közben...2015.04.25. 08:06, willina
A mai napfelkelte is varázslatos volt...
Ahogy álltam a kamerával, ugyanabban a pózban, mert teljesen összefagytam a hajnali hidegben, és már csak arra maradt mozgásterem megdermedt bénultságomban, hogy kattintsak egyet a gombbal, döbbenten láttam, ahogy percről percre változik a kép, amit készítek... Ahogy haladt a nap, úgy csillant meg más-más fűszálon, a hegy arculata is úgy változott, pedig ugyanazt a képet fogtam be.
Átfutott rajtam mennyi mindent megláthatnánk, mikor nézünk valamit, és milyen döbbenetes módon szelektáljuk a figyelmünket és ugyanígy teszünk az életünkkel is. Eldöntjük minek adunk hangsúlyt és mit mellőzünk, így csupa torz (= a teljesség hiányával) véleményt, látásmódot tekintünk igazságnak.
A mai gondolatsor ami hajnalban átfutott rajtam a tegnapihoz kapcsolódott, a női energiával kapcsolatban. A női energia nem egyenlő a nők energiájával, és nem egyenlő az anya energiával sem. Mindnek megvan a maga jellemzője, szerepe, de nem ugyanazt jelentik.
Erről a témáról az anya figurán keresztül a "mester" témakörhöz ugrottunk. Eléggé eltorzult mester képe van a mai emberiségnek, gyakran átfordul egyfajta hierarchiába, ahol a mestert imádat (nem egyenlő a tisztelettel, inkább birtoklási törekvés) övezi, ahol ez az imádat függőségekhez vezet... és csak jöttek, jöttek a gondolatok rávilágítani különféle szituációkra, élethelyzetekre, és azzal fejeződött be: "Vezetőt keressetek, ne mestert, mesterek legyetek ti magatok!"
| |
Igen, ezt a felet kihagytam, hogy az igeny is megvan ra Kenyelmet es biztonsagot nyujt, "egyszerubb" elvegezni nehany "gyakorlatot" es meghallgatni masok igazsagait, mint igazan elgondolkodni a dolgokon, mint igazan elmelyedni.
Kellemes egy biztonsagerzet az, hogy igen en "mindent megtettem a spiritualis vonalon", csinalom a gyakorlatokat, elmegyek a konferenciakra, stb. Valojaban egy onamitas, fel az ember megismerni onmagat, es ezzel fedi el maga elol az egesz temat.
Hogy merre visz tovabb azt nem tudom, talan azert mert epp a kozepeben vagyok vmi ilyesminek, es ilyenkor nem latom osszefuggeseiben... Ami nalam tortenik, az egyfajta visszavonulas, figyelem magam, a kornyezetem, a vilagot, a termeszetet, az embereket... Ha mar a hasonlatoknal tartunk, olyan mint egyfajta "bab allapot", egyfajta begubozas, visszavonulas, de megis ott van mogotte az erzes, hogy valami valtozik, valami atalkul, es egyszer tan majd kirepul a pillango