2015.04.24. 12:43, willina
A mai napot egy kis "tobozmirigy tornával kezdtük", ami hétköznapi nyelven nem más, mint hogy megtekintettük a napfelkeltét. Ahogy néztem a napba, egy mindenki által ismert gondolat futott át rajtam, de olyan erővel, hogy éreztem, ezt érdemes magamban elmélyíteni.
Mindenkinek megvan, hogy mit fog kapni az élettől. Ami neked van "félretéve" az életben, azt senki nem veheti el tőled, így nincs miért aggódni. Tudatosságszintnek megfelelően kerülnek bele a dolgok a "kosárba", így többet nyom a latba miként tudod a tudatodat éber állapotban tartani (mit tudsz valóban felfogni abból, ami körülötted, benned zajlik), mint hogy mi mindent tervezel el az elméddel.
Sokan "kínozzuk" magunkat azzal, hogy azt nézzük másnak mi adatott meg, milyen kapcsolat, milyen pozíció, milyen vagyon, milyen időtöltés... az az ő élete, a neki terített asztal. A mi asztalunk ugyanúgy meg van terítve, boldogok csak akkor lehetünk, ha csak onnan válogatunk, és nem másokhoz próbálunk átnyúlkálni. Míg azt nézzük másnak milyen fűszerei, vagy édességei vannak, korlátozzuk elménkben nekünk mi minden kerülhet, kerülhetne oda, mi mindennek kellene kerülnie az asztalunkra - olyan ízekhez ragaszkodunk, amihez az összetevők nálunk nem kaphatók, így persze, hogy nem tudjuk ugyanazt megfőzni, és miközben a másik asztalát nézzük, elsózzuk a saját ételünket.
A nap minden sugarával azt üzente: nagy segítség lenne az emberiségnek, ha minél több ember megértené mit jelent adni és kapni, ha mindenki átlátná, hogyan működik az a "bizonyos mérleg", ami az Univerzum szerint mindig egyensúlyban van, szerintünk meg szinte soha - valami igazságtalanságot mindig vélünk felfedezni, ha máshol nem hát a TV-ben.
Sohasem értettem, miért van az, hogy azt írják az Uluru a "férfi energia", a Kata Tjuta a "női" energia szimbóluma. Ahogy üldögéltem a Kata Tjuta óriási kőfalai között, hirtelen felvillant az emberi agy lenyomata az Uluru falán: a Teremtő Tudat.
Végigsuhant bennem, mint valami láncreakció, hogy az Uluru szó jelentése "Találkozási pont". Igen, találkozhatnak ott turisták is, de találkozhat ott "Női és Férfi Energia (az Egyesülés)" is a Teremtéshez, magához. Míg a Kata Tjuta (jelentése: Sok Fej), olyan érzést ad, mintha gigantikus kőfalaival átkarolna, akár egy édesanya, aki felneveli fiait és lányait, ahol a Női és Férfi energia polarizálódik és kialakulnak a női és férfi princípiumok, a csoport energia; a nők és férfiak energiája, akit az Édesanya megpróbál Egyként átölelni Anyai szeretetével, de már korántsem az EGY-ről szól az energiájuk, hanem az Egyénről.
A Kata Tjuta eképp az Anyai, "női energia", de mellette érezhető a zaklatottság, az emberi dualista érzelmekben lévő szétszakadás, az Egyből (anyaméhből) kiválás traumája. Nem véletlen, hogy legutóbbi ottjártamkor az "együttérzésről" tanított. Tanítása próbál visszaterelni az Egység érzet felé.
Az Uluru pedig, a Szent Fogantatás = Teremtés helyeként az emberi világban a tudás célpontjává vált, amit meg kell hódítani, harcokkal, háborúkkal, amit aki nem tud, birtokolni szeretné, így erős (emberi értelemben vett) férfi energia övezi körbe, de ha valaki mélyebbről megközelíti, vonz mint a mágnes, anyaméh nyugalmával, Teremtő bölcsességével.
Hadd írjam le, hogy a tegnapi Uluru sétánk után hajnalban milyen gondolatokra ébredtem:
A világ egy hatalmas sakktábla és Isten mozgatja a bábukat rajta. De nem úgy, ahogy mi tanultuk, hogy mezőről-mezőre lépnek a bábuk, ami alapján kilogikázhatnánk, mi lesz a következő lépése, hanem úgy, hogy linerási vonalú lépés helyett egyik bábú a másik bábú "bőrébe bújik át", a bábuk lépésként átváltoznak. Azaz az Isteni sakkjátékban a feladat a szerepek hirtelen felvétele és annak megfelelő létforma helyes alkalmazása.
Képzeljük el, ha a királynő bábú hirtelen gyalog lesz, de továbbra is királynőként próbál viselkedni, micsoda csalódások hadának lesz kitéve. Ugyanígy, ha egy gyalog kap királyi pozíciót, jó kis veszteség érheti eleinte a birodalmat, míg bele nem tanul, és mire megszokja, hopp, csikóvá változik, és kezdheti előlről a tanulást... ez az Élet.
Mi is akkor a játék célja? Nem igazán az, hogy legyőzzük a másik csapatot, nem is az, hogy királyok/királynék legyünk, hanem az, hogy legyünk mi azok, AKI JÁTSZIK (tudatosság, felismerés, megértés, játék átlátása), aki a szerepeket kiosztja; ugyanakkor legyünk mi a bábuk is (aki megérti, aki átváltozik, változik, akin keresztül az energiák megmozdulhatnak és folyamatos teremtés történhet. Jó játékot kívánok!