Uram Atyám! Hányszor hallottam: "Szeresd magad!" - és figyeltem, mit akarnak ezzel tőlem? Volt aki csak elhintette odavetve, volt aki előadást tartott róla, volt aki üvöltötte.  Figyeltem, mások mit kezdenek ezzel a felszólítással, hátha tanulhatok tőlük. Figyeltem, magam és másokat, és tanultam.

Megtanultam mivel NEM szeretem magam: illúziógyártás, önmagam becsapása a külvilág éltetéséhez, önmagam éltetése a külvilág és önmagam becsapásához; egyensúlytalanság: látható és láthatatlan, anyagi és gondolati sík, belső és külső, szeretet és birtoklás stb. között, érzelmi véleménynyilvánítás bármiről, bárkiről - legyen az hangos, vagy elhallgatott; akarás, elvárások, megfelelési kényszer, hiszékenység, hit helyett reménykedés, istenben való bizalom helyett aggódás, komplexusok gyűjteménye miatti kompenzálások, fizikai, vagy bármilyen szükségletek nem figyelembevétele, kevés, vagy túlzás, ... végtelen a lista. Szinte semmivel nem szerettem magam abból, amit csináltam, ahogy gondolkodtam, ahogy éltem, csoda hát, hogy összetörtem?

De hogy szeresse az ember magát úgy, hogy kapcsolatok szövevényében kell helytállnia, ne legyen önző és ne legyen kihasználva? Sok időbe telt rájönni, hogy többször akarunk jót másoknak, mint amennyiszer valóban jót is teszünk hosszú távon nézve, főleg, hogy sokszor magunknak akarunk igazán jót azzal, hogy azt érezhessük, hogy másoknak jót akarunk. Felettébb nehéz úgy szeretni magunkat vagy bárkit, hogy karmikus köröket futkosunk körbe újra és újra, a legtöbbet tehát azzal tehetünk a világért - amiben benne vagyunk mi magunk is, és mindenki más - ha valóban el kezdjük magunkat szeretni - mert mi vagyunk maga a világ, ahogy bent, úgy kint.

Szeretni magam számomra azt jelenti "felébredni". Csakis az ébredéssel hajlandó az ember önmagát tisztán látni, olyan szemmel látni, amely szem onnan néz, ahonnan leszülettünk. Felébredni nem jelenti, hogy folyton éberlétben leszünk, csak azt jelenti, hogy mostantól észrevesszük, ha visszaalszunk, hogy felébresszük magunkat. Tudatában vagyunk mikor vagyunk tudatosak és mikor nem. Mikor áramlunk az árral - az árban is vannak átmeneti pihenő szakaszok - mikor pedig csak hánykolódunk a tenger vizén zavarodottan, kétségbeesve, ellenfeszítve és fogalmunk nincs róla, hogy miért.

Ki ne lenne képes meggyőzni magát mindenféléről, csak mert attól jobbnak tűnik. Én nem akarok jobbnak tűnnik, nem akarok több lenni - azzal szeretem magam, hogy felhagyok az akarással. Nagyon nehéz, mert az énkép rögtön azt sugallja: "akkor nem állsz ki magadért" "akkor kihasználhatnak". Erre azt tudom felelni az elmémnek: legjobban csakis az a részem tud kiállni értem, mely a legtisztább részem, mely mentes minden "portól", még az akarástól is.

Ha EZ a TISZTA részem mozgat, a nagyobb képet átlátva, akkor arra fogok mozogni, amely a folyamatot szolgálja ... pl. megbánthatnak, mert arra van szükség a megbántó részéről, mint tanulási folyamat, de nem bántódok meg, mert már nincs szükségem megbántódásra, viszont emlékszem a tényre, hogy megbántottak és sértődés helyett, mely érzelem korlátozottan mozgat - megbosszulom, panaszkodok, gyötröm magam stb. - szabadon eldönthetem miként fogok reagálni - figyelmen kívül hagyom, őszintén közlöm vele, hogy ez rosszul esett, én is megbántom, de pusztán azért, hogy érezze, milyen érzést vált ki ilyesmivel másokból stb... annak tudatában, hogy bármit döntök, következménye lesz. Ki tudna ebben legjobban tanácsot adni, ha nem a legtisztább részem, mely nélkül csak össze-vissza "lövöldözök" és meglepődök ha megsérülök.

Akarni sokféleképpen lehet. Más energiája van annak, ha valamit eltervezünk, elindítunk egy szándékot és készen állunk és más energiája van annak, hogy el akarjuk dönteni mikor, miként, hogyan, milyen eredménnyel kell megvalósuljon és minden más esetén csalódunk, elutasítunk, harcolunk. Ez utóbbival nem szeretjük magunkat.

Szeresd magad! Találd meg TE mivel szereted igazán magad. Ne mások miatt tedd, csakis magad miatt, és egyetlen referenciád lesz: maga az életed.

A valós szabadság nem korlátoz másokat sem, csakis az egó szabadságként megélt törekvései húznak falakat. Az élet mindenről küldi a jelzéseket, megéri odafigyelni.Szerintem rengeteg ember "ébred fel", csak azután visszaalszik tartósan, és ezt azzal teszi, hogy meggyőzi magát, hogy ő már ébren van, nincs semmi dolga... pedig az igazi "dolog" az ébredéssel kezdődik!

Mindegy másnak minek tűnsz, TE TUDD, KI VAGY!