Azt tartják, a lélegzetvétel híd Isten is az Ember között. Minden belégzéssel megszületünk, és minden kilégzéssel meghalunk. Az első belégzéssel jöttünk a világra és az utolsó kilégzéssel fogjuk itthagyni ezt az életet.

Egész lényünk arra épül, hogy belélegzünk-kilélegzünk, kapunk-adunk, befogadunk-megosztunk. Ez a természet rendje mindaddig, míg be nem lép az elme, a gondolatok, az érzelmek és át nem alakulunk mérlegeléssé: tetszik, megtartom - nem tetszik, megszabadulok tőle. Tetszik, akarom - nem kaphatom meg szenvedek. Elkezdjük megszabni mi áramoljon be hozzánk, és mi áramoljon ki tőlünk. Mintha megszabnánk, hogy hol veszünk levegőt, hol nem; hol fújjuk ki a levegőt és hol nem vagyunk hajlandóak kifújni: vajon meddig tudnánk így életben maradni?

A különböző csakrák különböző érzelmeket mozgatnak meg.

Annak megfelelően, hogy egészségesen "lélegzünk"-e az egyes csakráinkkal, felhalmozódnak vagy épp kikopnak érzelmek belőlünk. Minden érzelemnek van szerepe, akár a meglétének, akár a hiányának. Vegyük például a félelmet:

Ha túl sok félelmet halmozunk fel magunkban, az gátolja a szabadságunkat, ha egészséges félelmet érzünk valami iránt, amit az intuíció mozgat meg, nem az elme, az védelmünk lehet valamivel szemben.

Nézzük meg a bizalmat: Ha egészséges bizalom van bennünk, az nyitottságot, spontaneitást eredményez, míg ha vakon bízunk valakiben, az korlátokat szab körénk, más valaki kezébe adjuk magunkat, holott saját életünkről csakis nekünk van jogunk dönteni - meghallgathatjuk bárki véleményét, tanácsot, tiltását - de a döntést nekünk kell meghozni, mert a következmény is mindig a miénk lesz.

Bármilyen érzelmet választunk is ki, minddel ugyanaz a helyzet - ugyanúgy hatással van ránk a megléte, mint a hiánya és csak akkor leszünk tartósan boldogok és kiegyensúlyozottak, ha mindnek esélyt adunk, de csak a megfelelő időben, megfelelő mértékben, mint ahogy levegőre van szükségünk, és  a túl kevés is megviselő, meg a túl sok is.

Mivel a chakráink állapotának köze van az aktuálisan megélt gondolataink, érzelmeink minőségéhez, intenzitásához, érdemes a csakrákat folyamatosan tisztogatni, egyensúlyban tartani. Akinek van hozzá kedve, próbáljon ki valamit!

 Csakralégzés: gondolatban lépj be egy aranygömbbe.

 Fókuszálj az 1.csakrádra, és képzeld el, hogy ott van az orrod és szád, ott tudsz levegőt venni. Belégzéskor vizualizáld, hogy az 1.csakráddal belélegzed a csakrának megfelelő színt (piros), míg bent tartod a levegőt gondolj arra, hogy a csakrád egyensúlyban működik, ami ebben akadályozza, azt kilégzéskor kifújod (blokkoló gondolatok, érzelmek, emlékek stb.). Lélegezz így párszor, majd térj át a 2.csakrához. Belégzéskor a 2.csakrának megfelelő színt lélegzed be (narancs), bent tartod a levegőt és arra gondolsz, hogy a 2.csakrád egyensúlyban működik, ami ebben akadályozza azt kilégzéskor kifújod (ezt vizualizálhatod szürke, barna ködként, ha úgy könnyebb.). Pár légzés után áttérsz a következő csakrára. A gyakorlat a 7. csakrával végződik. Ekkor gondolatban lépj ki az aranygömbből.

Ugyanez a gyakorlat elvégezhető konkrét problémára is.

Csakralégzés2: gondolatban lépj be egy aranygömbbe.

Fogalmazd meg a problémád. (Ez lehet egy szituáció, egy személy, egy élethelyzet, egy konkrét érzelem, gondolat, ami nem hagy nyugodni stb.) Ezután fogalmazd meg, hogy a csakralégzéssel kitisztogatod magadból mindazt, ami blokk ezzel kapcsolatban, ami összegyűlt benned, és nem hagy békében lenni, hogy tisztán láthasd a szituációt, a megoldást. Ezután kezdd el magát a csakralégzést, ezzel a tudattal, úgy ahogy fentebb leírtam. Ha továbbra sem érzed hogy jobb  a kedved, hogy nyugodtabb lenél, később ismételd meg a gyakorlaott, ugyanígy, mert folyamatos tisztogatásra van szükség ugyanannak a problémának a feldolgozásához.

Ha kipróbáltad a gyakorlatot és van kedved visszajelezni, ezt megteheted emailben vagy blogbejegyzésben. Köszönöm