Amikor az ember feje tele van nehéz gondolatokkal, olyan mintha egy oroszlánként üvöltene benne az aggodalom, az elégedetlenség, a türelmetlenség, a kétségbeesés, a tehetetlenség és társai. Dübörög a látszólagos csend és eljön az az állapot, amikor már az őrjöngés sem segít, csak éretetlenül fuldoklunk egy elviselhetetlen állapotban, amire az egyetlen gyógyír nem a hallgatás, nem az üvöltés, csakis a valós belső csend.

Csakis a valós csend igazi zene a léleknek, a valós csend pedig nem más, mint a megbékélés, elfogadás, a zajos gondolatok, érzelmekből való kimosakodás - és ez a spiráltechnika lényege.

Évekkel ezelőtt kaptam a technikát meditációban, de csak tesztelgettem, magamon, másokon, és inkább mások iskolájában tanítványoskodtam, majd alvezetősködtem, próbálgattam magam különféle szerepekben. Még akkor sem hittem benne 100%-ig, mikor megtanítottam másoknak, és nekik is működött, s nem mert a technika nem volt megfelelő, hanem mert még én nem álltam rá készen.

Az utam bejárandó részeként előttem kanyargott még az a szakasz, ami alázatra, szolgálatra tanít, ami megmutatja mivel járnak a hatalmi harcok, ami úgy összetör, hogy csakis a valós hit tud taplraállítani. A spiráltechnikának köszönhetem, hogy újra "két lábon állok".

Más dolog elhinni valamit, megint más hinni valakinek, hinni valamiben vagy valakiben, és egészen más dolog a hit. Hitként nem vallásról beszélek, nem is bölcs tanításokról, hanem puszta gyakorlatról, az életnek arról a részéről, ami bennünk zajlik. A hit nem más, mint tisztánlátás, ami rámutat a miértekre, felvértez megértéssel és elfogadással: hit a Forrásban, ahonnan csordogál az élet vize, amit életünk során iszunk. Az összes többi csak kondícionálás a társadalom, a család, az intézmények stb. által, elvárások, megfelelési kényszerek, amire egy egész hamis rendszert rá lehet építeni.

A jó hír, hogy a bennünk üvöltő oroszlánt képes legyőzni az emberi tudatosság. Vannak olyan technikák, melyek képesek elvonni az oroszlán figyelmét arról, ami miatt üvölt, képesek meggyógyítani, megszelídíteni, megbékíteni és egy idő után akár félre is állítani. De ehhez nem szabad haragudni rá, nem szabad elutasítani. El kell ismerni erejét, csakis akkor lehet megfosztani királyságától. Nem kiírtani akarjuk a belső oroszlánt, csak megfelelő helyre utasítani, hogy csak akkor jöjjön elő, amikor mi akarjuk azt, mert szükség van az erejére, a kitartására, a jó tulajdonságaira.