Van valami, ami nekem is van, neked is van, ami olyasmi, mint egy zabolázatlan ló, ami csak arra vár, hogy valaki megszelídítse és máris elhúzza a hegyet is, ami utadat állja - épp csak be kellene látni erejét, meg kellene ismerni működési elvét, és annak megfelelően kellene használni.

Ez a tudatosság (éber tudatállapot), ami az emberi agy, elme, tudat és az energia bonyolult és csalóka kapcsolata, ami legtöbbször megállít az elemzésnél, az elméletnél (hiszen a gondolkodás, elemzés az elme alapeleme) így elakadunk az "igen, hallottam róla" szinten, kipipáljuk a "tudok róla" elme gyártotta elterelő hadművelet első összeütközésénél, elégedetten torpanunk meg az "értem miről szól" állapotánál, vagy feladjuk azzal, hogy "nem értem". Ha el is jutunk odáig, hogy kipróbáljuk, újabb buktatók sorába botlunk, leköt a "tetszik, de jól megy" és ezzel megint az "egyre több ló szintjére érkezünk" (hogy az első példához visszatérjek), ahol előbb utóbb valamelyik ló megvadulva sodor majd minket egy újabb csalódásba, vagy épp elkedvetlenít, hogy "túl macerás ez az egész" és "visszaalszunk".

Valóban nem egyszerű folyamatról van szó, ugyanis egy olyan rendszerrel van dolgunk, mely mint perpetuum mobile folyamatosan gerjeszti a duális gondolatokat és érzelmeket, és állandó megfigyelés szükséges ezek terelgetéséhez, a megfigyelést pedig ugyanazzal az elmével kell végezni, ami magát a folyamatot táplálja - vagyis van egy fegyverünk, és csak azt kell megtanulni merre fordítsuk a csövét, mielőtt elsütjük. Így megfogalmazva azért már nem tűnik annyira nehéznek.

Aki az elméről és tudatról szeretne böngészni kicsit, annak tengernyi irodalom, tanítás áll rendelkezésére, mintha csak elvonulna egy erdőbe fákat keresni. Íme néhány meglátás:

Buddhizmus: "A világot az elme vezeti,
Az elme nem látja önmagát,
az A jó és rossz tett oka az elme.
Mint egy tűzkerék, forog,
Mint a hullámok, mozog,
Mint az erdőtűz, éget,
Mint egy nagy folyó, szétterjed"

A transzendentális meditációban azt mondják, a tudatnak 7 szintje van: "mély álom, álmodás, ébrenlét, folyamatosn ismétlődő tapasztalat (tudatosság), megvilágosodás, Isteni tudat, Egység tudat".

Létezik az a szint, amikor elgondolkodunk azon, hogy tulajdonképpen akkor most mi az elme és mi a tudat? Vajon kibogozható? Vagy nem más, mint azon gondolkodni, hogy melyik volt hamarabb, a tyúk vagy a tojás?

A magyar értelmező kéziszótár értelmezése:

Tudat: "az agy legmagasabb szintű képessége, mely egyrészt visszatükrözi az anyagi világot és a létet, másrészt meghatározza az ezekhez való viszonyunkat, és olyan fogalmakat alkot, amelyek segítségével az ember képes gondolkodni és ítélni. (...) a tudás mint képesség révén megszerzett, egymással rendszert alkotó fogalmak, képzetek, affektív és akarati élmények összességét jelenti. (...) a tudat nem más, mint öntudat (...) a tudat olyan szubjektív pszichikai élmény, amelyben a személy úgy érzi, hogy valaminek a meglétéről teljes bizonyossággal rendelkezik, hogy az adott dolgot világosan látja, tisztában van vele, és hogy ez a bizonyosság tulajdonképpen hit, meggyőződés, elismerés és feltevés is egyben (...)"

Elme: "legfőképp azt az értelmi készséget jelenti, amely képessé tesz minket, embereket a gondolkodásra, de az embert mint gondolkodó lényt (bölcs ember, tudós) is jelölheti. Az elme emellett utalhat az észre, a képzeletre, valamint az emlékezetnek, illetve a tudatnak arra a részére is, amelyre a figyelem aktuálisan irányul."

Nos, minél több értelmezést keresünk, annál jobban elkalandozunk az elméleti síkra és a magyar nyelv zseniális!! Minden tiszteletünket meghagyva azoknak, akik hosszú éveket töltöttek elmélkedéssel (kontemplálással) arra figyeljünk inkább mi maradt meg gyakorlatban a magyar nyelven keresztül:

"Elkalandozunk az elméleti síkon" - mi minden történhet elméleti, elme síkon? Az elme síkján rengeteg minden megmozdul, számtalan gondolat, érzelem fordul ott meg össze-vissza, nagy részük fel sem tűnik. Én nem azt keresem ezeket hogyan definiálhatjuk, hanem azt, AMIRE ezekből felfigyelhetünk, amit fülön csíphetünk (gondolatok, érzelmek) AKI erre felfigyel (az éber tudat), AKI kordában tudja tartani, mindazt, amire sikerült felfigyelnie, eképpen amivel én foglalkozok az a HOGYAN (tudatosság folyamata), azaz az elme síkján megforduló elemek felismerése (tudatosítása) begyűjtése, a szükségtelenek kidobálása, figyelmen kívül hagyása (erő megvonás) a szükségesek megtartása, felerősítése - és ezzel gondolati, érzelmi, testi folyamatokra való hatás elérése gyakorlati síkon. Az össze-vissza vágtázó lovakat eképp nem definiáljuk, csak felismerjük, kiismerjük (megnézzük mire használható) és befogjuk "munkára" = tudatosan létet teremtünk. Ergó, az elmének azon részét kell megedzeni, mely képes önmagát megvizsgálni, átlátni és kontrol alatt tartani. Íme a folyamat ábrázolása:

(a tudat felismeri önmagát, öntudatra ébred, így kiemelkedik az össze-vissza rohangáló gondolatokból, érzelmekből (lovak), és képessé válik arra, hogy megszelídítse mindazokat a gondolatokat, érzéseket, amik összességét öntudatlanul alkotják = megszületik a tudatosan teremtő ember.)

A folyamathoz nem használunk mást, mint elmeenergiát (fókuszáló éber tudat), aminek eléréséhez persze sokat kell tisztulnunk, fejlődnünk, egy olyan folyamaton keresztül, melyre ha ráérzünk, egy idő után spontán tanít és fejleszt. A fejlődési folyamatunk nem mások viszonyában értendő, hanem önmagunkhoz képest, így nincs kivel vetélkedni. Egy fokozatos befelé fordulásról, önmegismerésről van szó, mely segít eligazodni saját világunkban, így a külvilágot is egyre könnyebb lesz megélni. Felébreszthet a felismerés mi mindent okozhat bennünk egy-egy gondolat és az általa teremtett érzés - szabadabbá tehet annak megértése, hogy a gondolat táptalaja bennünk van, és minden gondolat, érzés kezelhető dudvaként vagy illatos virágként, és bizony megakadályozhatjuk, hogy "belső kertünk szétrohadjon a szapora dudvák miatt", hogy szétessen a személyiségünk és elveszetten sodorjon bennünket a stressz, a komplexusok, a veszteségtől való rettegés és egyéb "dudvák". Ez azonban nem mindenkinek megy egyformán, van, akinek segítségre van hozzá szüksége. Az első segítség a csakrarendszerünk megismerése, egy kicst másként...