hallgató: lehet úgy kell történnie, ahogy te mondtad, de így nem tudom csinálni, mert az egó nem tudja ezt csinálni...

Mooji: igen, mert úgy utalsz magadra, hogy egó. Én nem utalok rád úgy, hogy egó. Ez egy újabb téma és jó, hogy szóba hoztad, mert vannak, akik - mégpedig tanítók - azt mondják, hogy semmit sem tehetsz, TE semmit sem tehetsz és én megkérdezem, kire utalsz akkor, amikor azt mondod te? TE semmit sem tehetsz. Mert ezzel meg is mondják, hogy te vagy az egó, és semmit sem tehetsz. Én viszont nem nevezlek egónak, én azt mondom, hogy tudatosság vagy. És ez nagy különbség! Mint egó, mint személység valóban nem sok mindent tehetsz, hogy átalakítsd magad, hogy átváltozz, hogy felébredj, ezek mind csak ötletek, ezek mind csak az elme szintjén léteznek.

Ehelyett úgy utalok rád, úgy tekintek rád, mint tudatosságra, és így mit tehetsz? Rájöhetsz, hogy amikor azt mondod "semmit nem tehetsz", "semmit nem tehetek", akkor azzal, hogy kimondod, felismerheted, hogy ki vagy. Rendelkezel ezzel a képességgel. Megláthatod, hogy csak úgy tekintesz és utalsz önmagadra mint hús vér test, és mindenféle feltételek, vagy mint mindennek tudatossága, tekinthetsz rá így is. És amikor erre rájössz, az micsoda felfedezés! Mert ha azt mondod az embereknek "nincs mit tenned ez ügyben" azt hiszed ebben van a szabadság, de nem, nagyon is megnyomorgató tanács, hogy semmit nem tehetsz. Ahogy kimondják, máris megcimkézik ezzel azt, aki eljön hozzájuk, hogy ők (a hallgatók) egók. Hol van a kapcsolat gyümölcse, aminek meg kellene születnie, ha a tanító máris úgy tekint rád, hogy egó vagy? Hol van a gyötrődésed vége?

hallgató: ezek szerint az emberek szerint, amire te tudatossággal utalsz, az is egó. Mert ha van lehetőség, hogy valamit csináljak, az az egó.

Mooji: látod már megint, teljes képtelenség amit mondasz. Igaz, azt állítod, hogy amikor a tudatosság vagy, amikor A Tudatosság vagy, akkor sem csinálhatsz semmit, szerinted ez a tudatosság. Akkor ez az egész megnyilvánulás csak egy vicc. Mind akik itt vagyunk, rabok vagyunk, mászkálunk le s fel mint marionett bábuk. Ez a tapasztalatod?

hallgató: részemről el tudom fogadni, hogy semmi tennivalóm, ha meg kell történnie, meg fog történni 

Mooji: nem kell semmit tenned neked, mint minek? (szól közbe Mooji) amikor semmit nem tehetsz, mint ki nem tehetsz semmit?

hallgató: mint egó.

Mooji: Látod, te magad nevezed magad annak. Mutatkozz be, arra kérlek, mutatkozz be!

hallgató: Mit látsz bennem? Minek látsz engem?

Mooji: mit látok benned, és mindenki másban... az a Belső Én. Amiről te beszélsz nekem, az úgy tűnik valahonnan más honnan jön.

hallgató: De ha látod bennem a belső énem, akkor mit érdekel, ha valahonnan máshonnan beszélek, hiszen az is az én, amelyik eljátssza ezt a játékot.

Mooji: nem, itt követed el a hibát... mert amikor a belső én nincs tudatában önmagának, akkor úgy tekint önmagára, mint egó, és szenved. És természetes, hogy érdekel - annak ellenére, hogy tudom, hogy egy bizonyos fokig szükséges a játék, így kell eljátszani, és ennek most is így kell lejátszódnia ... a tudatosság, a tiszta tudatosság, az éber tudatállapot, az abszolút, vagy akárminek akarod nevezni, amikor megnyilvánul mint emberiség, mint sokféleség, az nem úgy működik hogy "oh, ezzel nem foglalkozok, nem érdekel". Nem. Nagyon is kiemelkedő a megnyilvánulása, mindig jelen van. A lehetősége, hogy mélyen kifejeződjön a test és elme szinjtén szintén jelen van, és a lehetősége, hogy felismerje önmagát kutatás, önmagunk feladása útján, az is jelen van. Ezt a játékot űzi a létezés, mert így is nevezheted. 

Nem mondhatod, hogy "nem tehetek semmit" mert azzal máris odaszögezed magad egy fogalmi csapdához. Mert ha azt mondod én csak egy emberi lény vagyok, én csak egy személy vagy, én csak egy egó vagyok, akkor mit tehetnél? És ha tényleg CSAK ennyi lennél,  még akkor sem hangzik jól, hogy "semmit nem tehetsz", ki akarná ezt elfogadni? Csak néhány okos, elmés ember, aki egyáltalán nem okos, csak ők mondanák ezt, de nagyon is foglalkoztatná őket, mert néha azt mondják az emberek "semmit nem tehetünk, mi lesz most? mi lesz most?".

Egyszer azt mondtam egy férfinak, ha egy hajón vagy, egy nagy hajón, mely a tenger közepén jár, és valahogy hirtelen kezd áramlani a hajóra a víz, mondjuk nekiütköztetek egy jéghegynek és folyik be a víz, süllyed a hajó ... a hajó süllyed, dobálják le az életmentő csónakokat, úgy viselkednél hogy "nos, én semmit nem tehetek, ha meg kell fulladjak, megfulladok, ha élnem kell, élni fogok". Így viselkednél? Nos szerintem nem, és azt mondtam neki, főként te nem, te keresztül másznál még a nagyanyádon is, hogy kijuss a hajóból. (közönség nevet).

Nagyon könnyű ilyen laza, affektáló capuccino hozzáállást magunkra ölteni, "én, minek?" ... de nagyon gyakran, ugyanezek az emberek ugyanakkor nagyon mélyen benne vannak az önző személyiségükben is, úgyhogy ne legyünk önelégültek, nagyon egyszerű ilyeneket mondani, de ha valóban minden lehetőség meg lenne tagadva tőled, talán nem valami jó ezt még kimondani sem, de ha mondjuk ...  amikor a tudatosság megnyilvánul, még a legnyomorultabb állapotban is mindig megadja, hogy érezzük, hogy van választási lehetőség, mert az része mindannak, amiből az élet áll, ami az élet. De a valódi lehetőség vagy az hogy, haladsz tovább a kivetítéseiddel, a feltételekkel, vagy az, hogy visszadőlsz a megfigyelő székébe, mert ez az útja a valós önfelfedezésnek.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés