2013.02.13. 17:08, willina
Uram Atyám! Annyit jöttem-mentem mostanában, hogy teljesen kiment a fejemből, hogy blogom is van... hol is hagytam abba? Ja, hogy megjárom az USA-t....
Azóta megfordultam Sri Lankán, újra részt vehettem a lovaggá ütési ceremónián Colombo-ban ... egészen más volt így, hogy nem én térdelek a sok szempár előtt, hanem mást kísérek oda, ahol tavaly én térdeltem ... majd következett Thaiföld... hát igen, korábban sokat eszembe jutott, vajon mit fogok csinálni 2012. december 21-én? De arra sohasem gondoltam, hogy Bangkokban leszek szörnyen lebetegedve :)))
Az élet tényleg kifürkészhetetlen!
Ahogy ott hagytam Bangkokot, pillanatok alatt meg is gyógyultam. Olyannyira, hogy bár úgy terveztem végre pihenek kihasználva az ünnepeket, alig pakoltam ki a bőröndömből, már megint a reptéren álldogáltam az újra bepakolt bőrönddel útban Kalifornia felé... ahol egy újabb feladat várt rám.
Januárban azonban úgy értem haza, mint akin keresztül ment az úthenger. Szó szerint megtépázva a sokféle időszámítástól, fogalmam nem volt milyen dátum van, hány óra, hány fok... fél éve télből nyárba, nyárból télbe, nappalból éjszakába, éjszakából nappalba repkedek és eljutottam oda, hogy megkérdeztem magamtól: tudod még miért csinálod?
És a válasz egyértelmű igen!
Nem bánom egyetlen percét sem mert mind egy új énemet, egy új látásmódot hozott el amit újra és újra továbbadhatok mindazoknak, akiknek az a sorsa hogy összefussanak velem - emailben, blogon keresztül, előadáson, skype-on, mikor hol. Olyan ez mint egy folytonos varázslatos örvénylés ahol folyamatos KÖLCSÖNÖS tanulás-tanítás történik minden érintett fél életében, beleértve engem is.
Rengeteget tanultam az elmúlt 5 évben. Nincs rá szó, ami kifejezhetné a hálámat mindenkinek, aki részese volt a tanulási folyamataimnak akár csak egy pillanatra is... mindegy milyen formában történt ... akár vidám, akár szomorú, akár fájdalmas volt... hiszen ezek csak a megélési formák voltak... a megélés formája pedig nem a külvilág hibája, hanem a belső megnemértés, a félelmek, a vágyak terméke.
Eljött 2013! És nekem rengeteg mesélnivalóm van, napról napra... ha valaki megkérdezi mi a foglalkozásom, lassan ha az igazságot akarom fedni, annyit kellene válaszolnom: beszélgetek.
Beszélgetek... írásban, szóban, csendben ... egy olyan helyről, ahol végtelen béke van, amelyhez nem kell utazni sehová de bárhová utazunk, ott is megtalálhatjuk ... ez az egyetlen hely, ahol bármikor bárkivel találkozhatunk
Drága Willina! Azt hittem már nem olvasok több írást tőled hiszen annyi minden tőrtént azóta örülök hogy mégsem így tőrtént már régen voltam én is fent az oldaladon pusza sok szerettel.