Mooji: tehát mégegyszer, kezdetben a zavarok nagyon erősek, érzed ahogy mindez a sok zaj feltör, és mondok nektek valamit, néha megmagyarázhatatlanul jönnek az érzetek a testben, félelmek, nagyon erős remegés, pánik, akár pánik roham is megjelenhet, mindez önmagában, ha magára van hagyva elviselhető, csak ott van. De mi történik? Amint megjelenik ez az érzet, azonnal valamiféle értelmezése is bekúszik mellé. És ettől az értelmezéstől, ezektől a minősítésektől lesz olyan büdös az egész. És ez már szokásunk. Mert amint ezek az érzések megnyilvánulnak, el kezdjük értelmezni őket, hogy ez azt jelenti, hogy nem vagyok elég jó, emez azt jelenti, hogy többet kell koncentrálnom, valamiből többet kell csinálnom, és ez egyre jobban leköt bennünket belülről az izgalom, a minősítés, mindez és a környezet felforrósodik és meg lesz zavarva az addigi édes környezet. Érted?

Tehát ha jön egy érzés, nagyon erősen, remegünk kívül-belül,  néha még a benne rejlő üzenetet sem tudod felismerni, ami bármi lehet bármiről, néha az az igazság, de csak a csendben jöhetsz rá, hogy mi van a hátterében, mi a történet ebben az érzésben, érted? Lehet, hogy valami elvárja, hogy történjen valami. Úgyhogy először egyszerűen csak csendesedj el! És gyere rá, ki? Ki szenved itt? kinek vannak elvárásai és mire irányulnak az elvárások? Legyél csendben! Nem kell sok kérdést feltenned, de ezeknek a kérdéseknek erejük lesz önmagukban.

Néha mikor megkérdezed, hogy "ki szenved ettől?" hirtelen olyan érzésed lehet, mint valami hatalmas összeomlás. És az is lesz, mert van valami erő, amelyik nem akarja, hogy felfedezd. Nem akarja, hogy tisztán láss. Így jelenik meg. Fel fogod fedezni, hogy ki a tolvaj a házban, rá fogsz jönni. És hirtelen az ajtón csöngetnek és jön valami árus. "helló, hogy s mint,", jön valami, ami kizökkent. Akkor megint vissza kell térni. Térj vissza a kérdésre. meg fogod látni, még ha jön is valami erős összeomlás, sokszor, ha ilyen jellegű kérdést teszünk fel, rá fogsz jönni, hogy milyen rengeteg féle dolog van egy müzliben, mintha egyszerűen nem tudnál koncentrálni. "Ideje új kézitáskát venni", meg ilyesmik jutnak eszedbe. Akkor hirtelen le kell állítsd "hé, mi folyik itt?" Mert ha mindenféle másra gondolunk, az összeomlás nem tud megtörténni. Ez már jel, hogy valami nyomában vagy. Ki szenvedi ezt el? Nézd meg ténylegesen meg tudod-e találni, hogy a szenvedő megfogható-e, mert mostanáig olyan érzés volt, hogy "én vagyok az" (aki szenved), magammal azonosítottam, mint egy gócot. Bézd meg le tudod-e leplezni. 

És amikor mindezt keresed, óriási erő, energia szabadul fel a vizsgálódás közben, és rá fogsz jönni, hogy nincs ott semmi. Nem tudtam mit mondjak, így inkább ezt mondtam, mivel az emberi lények az elmúlt évszázadok során, a világ minden táján számos ilyen kutatást futtattak le, és mind ugyanarra jöttek rá: nincs megfogható szenvedő, csak gondolatok. A szenvedő egy gondolat. De nagyon kitartó gondolat. Nagyon bensőséges gondolat. Nagyon erősen támogatott gondolat, mely a létezést szétcincálja, félelemben tartja, meg ilyesmi. Az emberek így gondolkodnak.

Néha vizsgálódsz és rájössz, hogy nincs ott semmi és mi jön? egy hatalmas megkönnyebbülés érzet.. huuuhhh.. köszönöm, köszönöm, köszönöm ... de ne hagyd abba a kutatást túl korán! A megkönnyebbülésről is találd ki, hogy ki érzi azt. Azok, akik tényleg ilyen megfigyeléseket végeztek, nem adták fel. Nem hagyták magukat eltéríteni ettől a kérdéstől. És így olyan sok erő jön a létezésbe!

Merthogy nem arról van szó, hogy csak azt gondolod "nincs is ott senki", hanem valóban felfedezed, hogy nincs ott senki. A testedben minden egyes sejt, az egész lényed felfedezi, hogy nincs ott semmi. Nem mások mondják ezt neked, te magad fedezed fel önmagad számára. Érted? Ez a kutatás (önvizsgálat) ereje. És minél többet foglalkozol vele, annál kegyetlenebb lesz, nagymértékben reflektorfénybe helyezi az egót, hogy te nem ez vagy, félrelökheted.

A sikeres kutatás (önvizsgálat) űrben (a semmiben) végződik. Megintcsak a semmi, az űr, a béke van ott, és öröm. A kutatás (önvizsgálat) lesz a valós lényünk testőre. Senkinek sem kell szólnia, hogy "gyere játszani", beindul automatikusan, fokozatosan. Többféle kutatási mód van, most csak néhányat emeltem ki közülük. Néha a természet egyszerű, nyitott elfogadás arra, hogy bármi történik, rendben van. Már beszéltem nektek erről, mikor elmondtam, hogy a jó hozzáállás az amikor úgy állok hozzá, hogy "nem bánom". "Nem bánom mit hoz az élet, rendben van". Nem arról van szó, hogy nem érdekel, hanem hogy nem ellenzem, nem loholok tapasztalokat vásárolni, semleges megfigyelő maradok. Ennél nagyobb dolog nincs.

Ha ez tetszik, akkor a bölcsek területére lépsz. Ők nem aggódnak amitt, hogy mi fog történni, nem tartják számon, hogy egyáltalán történik-e valami. Ha valami jelentős dolog, az spontán fog megtörténni, hogy feldolgozzuk, hogy átlássunk rajta, és minden összeáll. Nem személyiségként cselekednek, így jönnek ki belőle ebből a kábulatból, a tudatlan azonosulás okozta kómából és térnek vissza eredeti lényükhöz. Ami itt van. Itt van. Nem kell utána menni sehova. Ez a valós igazságotok magja. És az egész folyamat nem más, mint lehámozása az azonosulás okozta hallucináció "szürkehályog" rétegeinek a puszta megfigyeléssel, akár csak az üldögéléssel, igen, anélkül az érzet nélkül, hogy bármit is csinálnál.

És vannak pillanatok, amikor nincs kutatás, még ha akarod sem történik meg, akkor ezt is tiszteletben kell tartani. Ezt is. Egyszerűen csak tanulsz táncolni önmagaddal, mindezekkel a mozdulatokkal, melyek  maguktól jönnek, maguktól jelennek meg a jelenlétben, melyben benne vagy. A kegy jelen van, higyjétek el!

Néha úgy mentek el egy satsangról (elvonulásról), hogy "semmire nem emlékszem ebből a satsangból", mert mélyebben, másként hallgatjátok. És bár a hallgatáshoz az átjáró az elme, néha amit hallgatunk eljut egészen a szívig. A szívnek nem kell emlékeznie. Az elmének emlékeznie kell, hogy fel tudja hasznosítani a dolgokat. A szívnek nem kell hasznosítania semmit. Az egyszerűen csak ragyog. Az elme dolgozik, a szív ragyog.

hallgató: köszönöm

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés