Mooji: a gondolatok jöhetnek egyre, csak a beléjük vetett hitünk fog megszűnni. És itt van különbség! Lehet, hogy azt gondolod, hogy valahogy erőszakkal le kell állítanod a gondolatokat. Leállítod őket, keresed a módját, hogy megállítsd őket, és vannak olyan emberek, akik ezt meg is tudják tenni egy rövid időre. Vannak erre gyakorlatok is, meditciós technikák, a pranayama és ezek a dolgok leállíthatják a gondolatokat, vagy lelassíthatják őket egy időre, de itt nem ez a lényeg és egyébként is nehéz munka, mert meg is kell tartsd.

hallgató: ezt csinálom mindig, megfigyelem a gondolatomat. Próbálok űrt hagyni két gondolat között és csak megfigyelni...

Mooji: Először is érts meg valamit! Ha egy gondolat nem érdekel, annak a gondolatnak nem lesz ereje. Szerintem ebben egyet tudunk érteni, igaz? Ha valami egyszerűen nem érdekel, vagy ha bármi gondolat, vagy bármi jelentéktelen számodra, nem kell hogy túllépj rajta.  Igaz, vagy sem? Még csak eszünkbe sem jut, hogy "Ó, igen ezen túl kell jutnom". Egyszerűen nem létezik, ha nem érdeklődünk iránta.

hallgató: igen, értem, de valahogy jönnek újra...

Mooji: jönnek, mert amikor jönnek, azonnal 5 csillagos kiszolgálásban részesülnek általad (többi hallgató nevet), ami azt jelenti, hogy odafigyelsz rájuk, kapcsolatba lépsz velük, el kezdesz táncolni, játszani velük ... mindenki így működik. Ha nem érdeklődsz irántuk, nem tudják elvenni tőled az oxigént, a beléjük vetett hited, érdeklődésed nélkül ...hm?... ezzel tisztában kell lennünk. Fel kell tudnod ismerni hogy lett ennek a dolognak ekkora ereje? Van bármely gondolatnak önmagában ereje? Bármelyiknek? Puszta lététől van ereje? Nem. Mert ha egy gondolatnak ereje lenne, akkor annak mindenkivel szemben kellene, hogy ereje legyen. Ez azt jelenti, hogy egy gondolat téged padlóra dönt. Másnak meg fel sem tűnik. Vagyis nem a gondolathoz van köze, hanem a gondolkodóhoz. Vagyis a lényeg a gonodolkodó. Mi a gondolkodó? Meg tudjuk állapítani a gondolkodó személyazonosságát? 

hallgató: hát ezt próbálgatom... de a próbálkozással is valamit próbálok csinálni, elérni..

Mooji: Valami ezt is figyeli, valamiféle erő, ami nem vesz részt, ezt is figyeli és megérti. Lehet a gondolkodó is egy gondolat?

hallgató: igen

Mooji: Nézzük meg! A gondolkodó maga lehet egy gondolat? Megtalálható? Meg tudja valaki találni a gondolkodót?

hallgató: igen, a gondolkodó is lehet egyfajta gondolat ...ő is egy identitás...

Mooji: igen, és ezt mi figyeli? Ezt mi figyeli meg? Tudjatok róla, figyeljetek ide ... a gondolat is, és a gondolkodó is gondolatok. Mindjárt rá térek arra is  (rámutat egy hallgatóra). Ezt mi figyeli? Nem csak fejben játszadozunk. Kell hogy legyen valami, ami elég éber, elég komoly ahhoz, hogy tisztánlátást hozzon ezekről a dolgokról, mert enélkül egyfajta zaklatottság fog folytatódni.

Valami (el)hisz a gondolkodóban. Van bennünk valami erő, 1. erő (el)hinni, 2. erő beazonososítani, és van a figyelem ereje. Ezek az erők működnek bennünk. Ők táplálják oxigénnel a gondolatokat. Ezek az erők, amik bennünk vannak, az érdeklődés, vagy figyelem ereje, és a hit (ha elhisszük a gondolatot)... vagyis a gondolatok önmagukban nem rendelkeznek erővel, kell hogy csatlakozzon hozzájuk valamiféle hit, és amint hiszünk valamiben, elkezdünk beazonosítani de még ez sem mi vagyunk, és ez minél jobban erősödik, valahogy annál erősebb lesz egyfajta hipnotikus erős...hm... és még ennek a hipnózisnak az állapotát is figyeli valami, mi marad, amikor ezt mind beazonosítottuk, mi marad? hm? 

Szeretném, ha ez  most valamiféle bébi eledel maradna és nem mennénk bele valami összetett dologba. Ez most történik, mi most valahogy csak igazoljuk, hogy ez a helyzet, vagy sem. És ha ez látható, akkor valaminek ki kell csúsznia, valahogy ki kell mosódnia. Mondd meg hol van gondod, meglátjuk mi történik. Ezek meg ezek a dolgok történnek néha, egy gondolat középpontba kerül, aztán újra jönnek, no mondd el újra...

hallgató: a gondolatok jönnek-mennek..

Mooji: de mondj meg nekem valamit, a gondolatok pontosan ugyanúgy jönnek-mennek, mint másnál, OK? de mondtál valamit, ezt te mondtad "le akarom őket állítani", igaz? és biztos vagyok benne, hogy vannak barátaid itt, akik ugyanígy le akarják állítani a gondolataikat és lehet, hogy mondjuk a gondolatok nem állnak le. Mi van akkor, ha nem állnak le?

Eljönnek valakik a házatokhoz és kopognak az ajtón, hogy menj ki játszani. OK? És valahányszor elmész velük, bajba kerülsz. Jöttök haza és mindig a rendőrségi autó vár valahányszor elmész velük. Eljön az a pont, amikor azt mondod: elég! Ami elég, az elég. OK? De ők továbbra is kopogtatnak az ajtótokon. Megakadályozhatod? Kopoghatnak az ajtótokon, de nem kell hogy ajtót nyiss. Nem tilthatod meg, hogy kopogjanak. De ha nem mész ki, amikor kopogást hallasz, valahogy a nyíláson megnézed ki az, és azt mondod, hm, ez csábító, és akkor jönnek az emlékek, el kezded vizualizálni a szép időket, és aztán egy valakit beengedsz. És akkor nem csak ő jön be, hanem az összes barátja is. És akkor söröztök és megint a rendőrségen kötsz ki. Nem tilthatod meg nekik, hogy jöjjenek, de megteheted, hogy nem nyitsz feléjük, nem nyitsz nekik ajtót és így, fokozatosan valahogy egyszer csak feladják. Ha folyton kihúzod a dudvát, egyszer kifáradnak, nem nőnek tovább.

Tehát a lényeg nem az, hogy leállítsd a gondolatokat, hanem hogy ne szentelj nekik figyelmet.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés