Mooji: nagyon jó ... (hallgató leül) ... nagyon jó ... (hallgatóval nézik egymást csendben) ...

hallgató: hm... hm... most hogy itt vagyok, nem igazán tudom mit mondjak... (Mooji ezen nagyon jót kacag, ettől a hallgató és az összes többi hallgató is nevet)....

Mooji: amikor a létezésbe léptél, az első dolog, amit éreztél az volt "most hogy itt vagyok, nem tudom mit cisnáljak".... (Mooji nevet) .. nem tudom erre mit mondjak (nevet továbbra is)...

hallgató: ez fura ... nem szeretem ezt a sok gondolatot, dolgot, amit átrohan a fejemen .. hm.... igen... (Mooji megint nevet, majd azt mondja:)

Mooji: koncentrálj!

hallgató: OK, OK, koncentrálok ... (közben szemeit a plafonra szegezi és koncentrál. Mooji utánozza, ő is  a plafont nézi, mindenki dől a nevetéstől. Hallgató ezen nagyon el kezd nevetni, tátott szájjal, harsányan nevet, mire Mooji megszólal:)

Mooji: még soha senkit nem láttam így koncentrálni (nagyon nevet ő is. Majd mutatóujjával rámutat a hallgatóra és nevet rajta nagyon, mire  a hallgató is visszamutat az ujjával Moojira, és ő is nagyon nevet. Az egész terem dől a nevetéstől. A hallgató hátrahajtott fejjel, tátott szájjal nevet, időnként még a lábaival is toporzékol, majd egy idő után légzőgyakorlatot csinál. Mooji még mindig nevet. A kezével int a hallgatónak, hogy nyugodjon le, de csak nevetnek mindketten tovább, egy idő után megszólal a semmiből a hallgató.)

hallgató: nagyon szépen köszönöm (erre Moojiből még nagyobb nevetés tör elő. A hallgató annyira nevet, hogy veri a kezével a saját térdét. Mooji is ráver a kezével a hallgató térdére, mire a hallgató kezet ráz Moojival, további hahotázás közepette. Mooji kész van, nem tud mit kezdeni a hallgatóval, aki elvileg kérdezni ült ki elé, így nevet továbbra is. Már a szemeit törölgeti, annyira nevet. A hallgató közben eufórikus állapotba kerül, majd megszólal megint) azt hiszem van végre kérdésem, feltehetem? (Moojinak melege van a sok nevetéstől, legyezi magát. A hallgató közben mély levegőt vesz többször is, készíti fel magát a kérdéshez. Közben végtelen türelemmel várja a kérdést). Rendben. Kérlek húzd meg a ravaszt. A kérdés az volt... (a mondatot abbahagyja, Mooji hahotázásba kezd megint, a hallgató is hangosan nevet, majd megint eufórikus állapotba kerül, csukott szemmel, tátott szájjal némán ül, majd egy idő után megkérdezi:) Tényleg itt vagyok?

Mooji: igen, igen. A kérdés az volt... (emlékezteti kedvesen a hallgatót)...

hallgató: OK

Mooji: igen. (a hallgató megint csak mered a semmibe) A kérdés az volt... (csendben nézik egymást, Mooji kedvesen mosolyog a hallgatóra, majd azt mondja) oh, koncentrálj csak! (az egész hallgatóság felnevet, a hallgató meredten bámul továbbra is Moojira, néma csendben, Mooji rámutat az ujjával és azt mondja neki) igen így, igen, igen... (a hallgató csak bámul rá egyre nagyobb csodálattal, néma csendben, tátott szájjal, merev arccal, Mooji megint nevetni kezd) ... (hosszas csend)

hallgató: azt hiszem értem... (hatalmas kacaj tör ki a teremben, Moojinak melege van a sok nevetéstől, kap egy kendőt, meg akarja törölni vele a homlokát, de inkább odaadja a kendőt a hallgatónak. Kap egy másikat, megtörli vele a homlokát, arcát, hallgató egy az egyben utánozza, ő is megtörli a saját homlokát, arcát. Hatalmas nevetés megint. )

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés