Mind tudjuk, hogy döntéseink következménnyel járnak, ezért is fontolunk meg alaposabban minden fontos döntést. De arra felfigyeltünk-e már, hogy vannak nem tudatos döntéseink is, amiket reakcióból, hirtelenségből, érzelmekből kiindulva teszünk, mondunk és bármire irányul, bármi váltja ki, egyfajta döntésnek minősül az energia világában, mint mikor egy kereszteződéshez érünk, és ketté válik az energia: vagy lesz rá reakció, vagy nem; vagy megszólalunk, vagy nem. Máshogy fut tovább az energia ha csendben maradunk, máshogy, ha megszólalunk. Más irány minden egyes megszólalás hangulata, ereje, módja. Mindezt tehetjük tudatosan és tudatosság nélkül... van különbség?

Ha valaki vakon fordul valamerre, ugyanúgy irányváltoztatásnak minősül, mintha olyan ember tenné, aki lépés előtt szétnéz jobbra is, balra is. Ha valaki vakon lép ki a teherautó elé, ugyanúgy elütik, mintha látná a teherautót, és úgy ugrana ki elé. A tudalanság nem ment fel a következmények alól, még ha olykor tompítják is azokat a tanulás mértékének függvényében.

Attól, hogy nem szádékosan kotyogok ki valamit, még ugyanúgy megbánthatom vele a másikat, mintha szándékosan tenném. Attól, hogy nem látom mi lesz a lépésem következménye, még nem mentesülök a következmény alól. Csak mert nem írják ki nekem, hogy "vigyázz gödör", még nem jelenti, hogy számomra nem lesz ott. Nem árt nyitott szemmel járni!

Legtöbbször elkerülhetnénk a zuhanást, ha látnánk is, nem csak néznénk ki a fejünkből - ha tudatosan élnénk. A tudatosság nem von meg semmitől, ugyanúgy lehet magánéletünk, ugyanúgy szórakozhatunk, még hülyeséget is csinálhatunk, épp csak vállaljuk a következményt már mielőtt megtesszük, így kevesebb váratlan csalódás éri az embert.

Mikor indulatból, tudatosság nélkül mondunk, vagy csinálunk valamit, hiába bánjuk meg utána, már elindítunk egy eneregetikai folyamatot, ami valahol valamikor le fog csengeni, eredményt szül. Ha mondjuk bölcsesség nélkül dacból cselekszünk, elégedettek lehetünk egy ideig magunkkal, de utána szembesülni kell a következménnyel - vagy azzal, amit a másikban váltunk ki általa, vagy azzal, amiről ezáltal lemaradunk stb. Az elszalasztott percek nem pótolhatóak és minden percre épül valami.

Olyan "épületeink" vannak, melyek nagy része levegőben csüng és bármikor beomolhat, pusztán azért, mert nem vagyunk tudatosak, mert nem figyelünk arra, mikor mi történik, mi hova vezet.

Nem egyszer hangzik el beszélgetéskor:"Minek az a tudatosság? Kivon az életből." Nem. Nem von ki semmiből, sőt, mélyebbre visz benne, hiszen folyamatos megfigyeléssel több mindenre tudunk felfigyelni, több minden feltűnik az életből, önmagunkból, másokból. Valahol a tudatosság is egyfajta hitrendszer, ami párhuzamosan futhat bármilyen vallás, nézőpont, felfogás, életvitel mellett; épp csak (belső) szemmel tartja azokat, hogy hatásuk ne térítsen túl sok vak vágányra, tévútra, értetlenségbe, konfliktusba és sorolhatnánk tovább, de ez is olyan mint a puding, aminek evés a próbája. Ki kell próbálni!