Továbbra is vállalom, hogy nem vagyok olvasott, jól informált. Ha az lennék, fele ennyi megérzésem sem lehetne, mert lekötne a szerzett tudás. De tisztelek mindenkit, aki az olvasás, ismeretek, tudás útját választja és sokat tanulok tőlük, mert kiegészítik, megerősítik a megérzéseimet, az üzeneteket, amiket kapok.

Mikor június 21-én a Csillagösvényen jártunk, utunk végét egy hatalmas tripla szivárvány zárta. A fényképet nézegetve a szivárvány egyik lába belefutott a Ziribár hegybe. Fogalmam nem volt arról mi az, hogyan közelíthető meg, de sikerült eljutni oda...

Odatalálni nem volt egyszerű, de már megszoktam, hogy ha valami különleges helyre megyünk, folyton eltévedünk, hogy minél több ideig tartózkodjunk ott. Így volt ez most is. Mikor felértünk a tetejére, nem csak a kilátás volt lenyűgöző, de az energiák is... Kevés helyen éltem meg ilyen békét, ilyen csendet, pedig jó pár helyen megfordultam már itthon is, külföldön is. Vannak egészen intenzív helyek, de békéről, biztonságról kevés szól. Olyan érzés volt, mintha beleültem volna Isten tenyerébe.

Mikor pár nappal korábban itthon megláttam a fényképek között a két hegycsúcsot, el kezdtem utána informálódni miért is fényképeztem le vajon. Sok minden nem található róla, de sejtetik, hogy valami fontos hely volt valamikor, hiszen minden év december 21-én pont innen kel fel a nap, és a Ziribár elnevezés egészen a sumérokig nyúlik vissza, jelentése: "az éltető fény lakása", "születő fény", "ujjászületés".

Miután megjártuk a hegyet, nagyon erős fizikai fáradtságot éreztem. Alig tudtam mozdulni, pedig nem volt indokolt, hiszen nem egy nehéz út. Mikor végre észhez tértem a fizikai kimerültségből, jött az érzelmi hullám. Hirtelen feltörtek múlbéli dolgok. Sehol nem volt a csend amit ott éreztem, nagyobb volt bennem a zaj mint mielőtt odamentem. Bosznia szokott ilyen hatással lenni rám - visszafelé tisztogat jól lefojtott rétegekbe. Nem tettem semmit, hagytam hadd jöjjenek fájdalmas emlékek, hadd potyogjanak a könnyeim, had árasszanak el gondolatok, érzések és figyeltem mi sül ki belőle. Nos egy idő után elmúlt magától, egyszerűen kifulladt. Maradt viszont utána kellemes állapot...egy kicsit ujjászülettem ...gondolom a következő hullámig.

Ha valaki nem tudja merre kiránduljon, tervezze be a Macska-barlangot.Bár egyes leírások 160 méter mélynek írják, állítólag a valóságban jó ha 50 méterig el lehet jutni, mélysége 10 méter lehet. Nekünk nagyon tetszett, de szükséges hozzá elemlámpa és megfelelő cipő, öltözék.

Visszatérve Ziribárhoz. Az odavezető túránk előszele a Hosszú-hegy volt. Mindkét hegyen ugyanazt tapasztaltuk... különböző energetikai erőterek váltogatják egymást. Hogy mit értek erőtereken? Eltérő rezgéseket, mint amikor belépünk egy "más világba", ahol finomabb rezgések vannak, vagy írhatnám úgy is, hogy átsétálunk egyfajta "dimenzió kapun", ami után hirtelen indokolatlanul jó kedvünk támad, "emelkedett állapotba kerülünk" és csak nevetgélünk. Nagyon érdekes élmény, és ha nincs is ilyen, még mindig ott van a természet, ami feltölt és a csodálatos kilátás, ami emlékezetessé teszi a napot.