2015.06.05. 22:51, willina
Már régen írtam a csakrákról, azok démonjairól. Mik is voltak azok?
Minden csakrának van démonja, olyan érzelem, mely a csakra blokkolódásához vezet. A 3.csakra démonja a szégyen: szégyenkezés, szégyenérzet, szégyenlősség, túlzott félszegség. A szégyenérzet fordítottan arányos a belső erőnkkel - minél nagyobb a szégyenérzetünk, szégyenlősségünk, annál kevésbé érezzük magunkat erősnek, így az énkép nehezebben tud kialakulni.
A szégyenérzet blokkolja az energia áramlását és nem engedi, hogy az alacsonyabban elhelyezkedő csakrákból az energia magasabbra törjön, így nem tud létrejönni a megfelelő cselekvés - ami a 3. csakra joga. Szégyeljük magunkat, szégyeljük alapvető ösztöneinket, és ezt az elménkkel kell kontrollálnunk. Ennek eredményeként a szégyenlős, szégyenkező emberek személyiségfejlődése elakad és könnyen eshetnek ismétlésekbe, függőségekbe.
Amikor a felfelé áramló energia elakad a 3.csakrában, az elme el kezd azon igyekezni, hogy a biológiai energiát kontrollált mintákba kösse, így a túlzott szégyenérzettel rendelkező emberek jobban hallgatnak a gondolataikra, mint az ösztöneikre, egy belső hang folyton azt sugallja nekik, hogy kisebbrendűek, kevesebbet érnek, nem érdemlik meg. A spontaneitásuk, akaraterejük csökken. Mivel az ösztönöket nem igazán lehet teljes mértékben elnyomni, időnként feltör belőlük mindenféle érzelem, ami miatt a szégyenkezés még fokozódhat.
Ha nem viselkedünk megfelelően, ha elveszítjük a fejünket, szétesünk, nem tudunk uralkodni magunkon további szégyenkezést válthat ki, gyakori a passzív agresszivitás. Mivel blokkolva van az akaraterő, az energia nem tud magasabb csakrákhoz áramolni, így az érintett személy úgy érzi nem tud kitörni ezekből az érzésekből. Aki szégyell valamit, az bünteti magát tudatalatt, így vonzza a szenvedést, kudarcot, nem tud egyensúlyt teremteni.
A 3.csakra működése főleg 18 hónapos kor és 4 éves korunk közötti időszakban alakul ki. Ekkor még nem igazán vagyunk tudatosak, hogy bele tudjunk abba szólni, hogy mi mennyire hasson ránk. Ha ebben az időszakban ér bennünket valami trauma, bizony blokkolódhat a 3.csakra működése, ami az aktivitásunkért, cselekvőképességünkért, akaraterőnkért, önbecsülésünkért, autonómiánkért stb. felelős.
Mik lehetnek ezek a traumák?
-
mások akaratának ránk erőltetése
-
fizikai bántalmazás, veszélyes környezet, félelem a büntetéstől
-
hullámzó szituációk (stabilitás hiánya)
-
tekintélyelvű szülők, nevelők
-
a kornak nem megfelelő bánásmód (többet várnak el, mint amire a gyermek képesnek kell legyen ebben a korban)
-
szülőktől látott viselkedésminták, szégyellősség, szégyenkezés
Ha a 3-csakránk nem működik megfelelően, az fizikai szinten is jelentkezhet, pl:
-
evési problémák (nem megfelelő étkezési szokások)
-
emésztési problémák, gyomorfekély
-
cukorbetegség
-
izomzati problémák
-
krónikus fáradtság érzet
-
hipertónia, magas vérnyomás
-
vakbélgyulladás, gyomor problémák, máj, epe problémák stb.
Pozitív állítások, amikkel stimulálhatjuk az énképünket, a 3.csakra energiáit:
-
Tisztelem a bennem lévő erőt.
-
Könnyen, erőfeszítés nélkül meg tudom oldani.
-
Bármit képes vagyok megcsinálni.
Nagyon jó hatással vannak a 3.csakra működésére az önvédelmi sportok, felülések, mély relaxációs gyakorlatok.
A szégyenkezést számtalan dolog kiválthatja a gyermekből, ha nem érti miért történik valami körülötte és azt sugallják, vagy csak ő érzi úgy, hogy ő a hibás valamiért. Szégyenkezéshez vezet a legtöbb erőszakos cselekmény, erőszakos jellegű szülői magatartás, túlzott kritika - a gyermekben kialakulhat, hogy ő az oka az esemélyeknek, nem érdemel jobbat, nem érdemli meg, hogy szeressék stb. gyakran a szülők még erősítik is a blokkokat "szégyeld magad" "buta vagy" típusú mondatokkal. Ha egy gyermek olyan szituációba kerül, amit nem ért, és csak ilyen visszajelzést kap, hajlamos magát hibáztatni.
Ha a 3.csakra blokkolódik, meglátszhat a testalkaton is: kisebb a mellkas, nem megfelelő a légzés, torokproblémákat okozhat. A fej nincs egyenes vonalban a törzzsel és az elme nincs összhangban a test igényeivel - elhanyagolt a táplálkozás, nem pihen eleget az egyén, megtagadja az érzelmi szükségleteket. Az ilyen típusú ember fél, hogy hibát követ el, nem mer kezdeményezni, kisebbségi komplexusa van, nem mer hinni abban, hogy bármi sikerülhet neki.
Társadalmunk tekintélyelvűsége sokszor épít ennek a csakrának a blokkjaira. Minősítünk (2.csakra duális értékrendszere) és aki nem tud túllépni a duális látásmódon, azt bekebelezi a "nem vagyok elég jó" "elég jó vagyok" "jobb vagyok" "jobbnak kell lennem" és vagy arrogánsá válik, vagy kishitűvé, a kettő pedig vonzza egymást, mint táplálék az éhes vadat.
Persze a blokkolt csakra rendszeresen ismétlődő megélésre, szituációkra utal, és nem arról van szó, hogy előfordul, hogy valamivel, valakivel kapcsolatban ilyen érzéseink vannak. Életünk tanulási folyamatai nagyon összetettek, így sokféle érzelemmel, gondolatmintával találkozunk életünk során, hogy megízleljük. Egy-egy blokkolt csakra azonban kórosan eltorzult képet eredményez megvon a rugalmasságunktól, csak annak látjuk az egész világot, amit szűkült állapotban érzékelünk belőle - akár mert alulműködés, akár mert túlműködés van - és nem átmeneti kilengésről van szó...
Nehéz önmagunkról bármit megállapítani, ehhez szükséges az önismeret, önvizsgálat, és ha nem megy, erre épült rá számos tudományág, terápia, mely során szakemberek tudnak segíteni - csak nyitnunk kell, és az út elénk kanyarodik...érdemes kibányászni az egészséges önértékelésünket, megtalálni miben kell résztvegyünk és ha részt veszünk, mi a szerepünk...magunk és mások miatt is