A tökéletlenség tökéletesít
2015.06.02. 14:19, willina

Napok, sőt hetek óta fulladok és köhögök. Nem fáztam meg, semmi bajom nincs, egyszerűen tökéletlenség nélkül nincs motiválva az ember a tökéletesedésre.
Az életet folytonos tökéletesedésnek tekintem, de nem tartom végcélnak a tökéletességet. A tökéletes pusztán ellentéte a nem tökéletesnek, ugyanúgy duális véglet, mint a jó és rossz, édes és keserű, ugyanúgy vagy ellentéteket, vagy szövetségeseket szül, mint az elme sok más szubjektív igazsága, és legfeljebb kompromisszumokban, vagy a másik pólus megtagadásában van átmeneti fegyverszünet. A tökéletesedés folyamata számomra nem csatába indulás, hanem pont békére hangolódás: felismerjük minden tökéletlenségünket és arra használjuk a felismerést, hogy megtisztuljunk.
Napok óta sokat foglalkoztam a spiráltechnikával. Éreztem, ahogy feltérképezett, ahogy készített fel valamire, és ma reggelre "megérkezett" az új technika, amit először magamon próbáltam ki - és végre megszűnt a fulladás és köhögés. Majd el kezdtem kipróbálni önkéntes jelentkezőkön is.
Imádom ezt a technikát, az első (azokból amikkel én megismerkedtem), ami vezetettséget és szabadságot egyszerre ad...ez adta vissza az életem...
