Érdekes Veres Mónika legújabb elemzése.(Előrejelzéshez klikk a szarvasra).

"Mars az erő a lendület, Szaturnusz ennek pont az ellenkezője, a lassúság, a megfontoltság, a türelem"

Azt hiszem ismerem ezt az érzést, amikor belül azt mondja valami, hogy "gyerünk, haladj, menjünk már!", kívül pedig úgy látszik, mintha semmi értelme nem lenne, mintha a belsőm és a külvilág egyáltalán nem lenne kapcsolatban, mintha semmilyen szinten nem tudnék hatni a saját életemre, holott a cikket elolvasván, meglehet, hogy nincs másról szó, mint megint idősíkok, dimenziók játékáról, ami nagy teszt tud lenni minden földi halandó motiváltságának, kitartásának.

A tegnapi Symbolon üzenetben benne volt ez a fajta érdektelenség, motiváltság hiánya, mert aki egyszer-kétszer megégette az ujját, már óvatosabban nyúl bármi tűzbe. Megkérdeztem a Symbolont, mit üzen ma, a tegnapi üzenettel kapcsolatban:

Ez nagyon érdekes! A megkevert 78 lapból első kettőnek a "Király két gyermekét", "A Jégkirálynőt" húztam, majd a Symbolon lap követte őket. Az első kettő benne volt a tegnapi üzenetben, a harmadik lap mutatja a megoldás felé vezető utat.

Az asztrozófiai előrejelzésben Castor és Pollux, magyar vonatkozásban Hunor és Magor szerepelt a mondák világából. A Symblon a Király két gyermekét mutatja, akik elszakadtak egymástól, akik hiányoznak egymásnak, hiszen összetartoznak, egy család; de látszólag külső körülmények miatt nem tudnak találkozni. Számomra ez a Lélek és Test kapcsolata, akik szintén összetartoznak, és amikor nem tudnak kapcsolódni, akkor jön a belső béke hiánya, a csalódások, az indulatok, a félelmek, az aggódás, a puszta reménykedés, ami ha tartósan fennáll, megkeményedik a szétszakadt állapot (Jégkirálynő) és több a negatív érzelem, mint a pozitív; nehezített a váltás, változás, az újra való igény.

Érdekes a lapok játéka, ahogy kifejezi az összetartozást a királylány és királyfi között hasonló ruhában, és a Symbolon lapon lévő férfi és nő között ugyanígy, de mennyire más az érzet, ha rájuk nézünk. Az első lapnál a hideg színek dominálnak, míg a harmadiknál a meleg színek. Vagyis nem a folyó medréből kell kiszivattyúzni a vizet, nem hidat kell verni a folyóra, nem valami külső megoldásra van szükség, hanem belül kell felmelegíteni a szívünket (megintcsak lsd. Veres Mónika írásait), a bennünk lévő érzelmeket kell megfordítani, a hozzáállásunkon kell valahogy változtatni és ez csakis tudatossággal érhető el, tudatos megfigyeléssel, odefigyeléssel, az elme tudatos irányításával -önfegyelemmel, ami nem katonás ridegséget, szabályokat jelent, hanem folyamatos felismeréseket.

A három lap együtt azt üzeni, hogy olyan folyamaton megyünk keresztül, amikor már nem arra kíváncsiak ki lelkes, ki érdeklődő, ki hajlandó beállni egy sorba, hanem az igazán mélyen kapcsolódó szálakat keresi a világ.

Ha bárki kapcsolati nehézségben van, az nem arról szól milyen kompromisszumokat tudtok még kötni, hogy a jövőben is döcöghessen valahogy a kapcsolat, hanem arról, hogy van-e elég mélység a kapcsolatban, ami mindkét fél előrehaladásának lehetőségéhez szükséges, vagy továbbra is kötélhúzó versenyt akartok játszani, ki tud a másikon nagyobbat rántani, kinek lehet igaza.

Azok tudnak egymás mellett maradni, egymás mellé kerülni, akik ugyanabba az irányba tartanak, mélyen a gondolkodásukból, értékrendszerükből, megérzéseikből fakadóan, és nem csak mert reklámoznak valamit és jól hangzik, usgyi! csatlakozzunk mi is, lesz ami lesz. Olyan embereknek szeretné a világ, ha egymásra találnának, akik tartósan, biztosan tudnak tenni valamit valami ügyért - legyen az magánélet, munka, közösség. Nem elég hasonló ruhát felölteni, nem elég ugyanazt az a dalt énekelni vezényszóra, már arra van szükség, hogy ugyanazt érezzük hasonló ruha nélkül is, ez lesz a "ruhánk".

Én így tudom értelmezni a lassú sietést ... kifelé lassú, mert bent kell megtalálni, így a külső folyamatok újra és újra megbuknak, vagy késleltetve vannak, elakadnak, ismétlésekbe szaladnak A folyamat pedig, amíg erre rájövünk, lassúnak tűnik, de amint rájöttünk, eltűnik az idő, megszűnik a "Jégszív", a rideg szinek és magától kisüt a nap, és megjelenik előttünk egy út, amin már szívesen megyünk végig magunktól is...épp csak a rátalálás nem megy gyorsan, ha szeretnénk sem, nehogy megint eltévedjünk.