És még mondja valaki, hogy nem minden energia....

Bármit leírunk, elmondunk, kigondolunk bekerül az univerzumba ... a tegnapi "üzenet" című írásom után kaptam egy emailt. A Mesterem írta, aki nem olvassa a blogom, kis falat vagyok én ahhoz, hogy velem kapcsolatban a kisujját is megmozgassa, magyarul sem beszél, viszont úgy döntött tesztel... Az email így kezdődött: manipulatív vagyok, ítélkező, racionális, nem tudok túllépni az egómon. Elszigetelem magam az emberektől és képtelen vagyok a kollektív megosztásra. El vagyok akadva spirituálisan, birtokló a szeretetem... és ment tovább hosszasan és ahogy olvastam felkacagtam. Nem azon nevettem el magam, amiket írt, hanem azért nevettem, mert tavaly még meg tudott gyötörni a szavaival, képes volt bűntudatot kelteni bennem, kipellengérezni csoport előtt olyasmiért, amit nem csináltam, de nem hagyták hogy bármit is szólhassak és most semmi hatása nem volt rám! Azért nevettem, mert már nem csak szavakban tudom, hogy nem az vagyok, amit mások mondanak rólam, így védekeznem sem kell, hanem gyakorlatban is megélem micsoda szabadság nem összeomlani mások véleményétől.nem gyötörni magam ezt most miért mondta? honnan veszi? miért így vélekedik rólam? gondolatokkal, már nem csak akkor szeretem magam, ha ő, vagy más szeret, elfogad engem.

A tavalyi "áldozati" szerepem teljesen szertefoszlott. Mindenkit meghallgatok, elgondolkodok róla miért mondja, mi szól abból nekem, és mi szól arról, aki mondja.

Meg fogom köszönni az emailt (sajnos nincs meghajló smiley a blogban), mert mindig kellenek a jelzések, hogy középúton maradjunk. Minden vélemény energia egy hatalmas spektrumon belül. De hogy mi  a középút önmagunk számára, azt nem az határozza meg más mit mond, mit gondol rólunk, csakis saját életünk menete...

Tavaly mikor meggyötört minden szava, minden gesztusa, az életem is teljesen kisiklott. Tele voltam belső harcokkal, lelkiismeretfurdalással, hogy mit csinálok rosszul, elöntött a harag, hogy éveket töltöttem el lótás-futással, hogy a kedvébe járjak, de soha semmi nem elég jó. Rettegtem tőle, most épp miért fog üvölteni velem. Ráment az egészségem a belső harcaimra, vívódásaimra, a félelmeimre és ki mindezért a felelős? Csakis ÉN MAGAM!

Így tanultam meg mennyire fontos felismerni mi minden zajlik bennünk - teljesen mindegy mi váltja ki. A belső folyamatainkért csakis mi vagyunk felelősek, csakis mi magunk. És köszönöm, egy ideje jól vagyok..