A művészet úgy válik láthatóvá, hogy megjelenik az ember, a festék, a vászon ... és ennek köszönhetően készül el a festmény. Ennyi lenne a művészet?

Veszek egy embert, adok neki festéket és vásznat és kérem fessen, elkészül az alkotás, s hogy az élvezhető-e mások által vagy sem, az már más kérdés. Festő az, aki fest. De mitől lesz egy festő művész? Attól, hogy annak tarja magát? Attól, hogy más tartja annak? Bárhogy csűrjük-csavarjuk a dolgot, a legvégén egy megfoghatatlan részhez jutunk - amit nevezhetünk agyi tevékenységnek, elmének, tehetségnek, inspirációnak stb. ...de mindenképpen több, mint csak egy ember, néhány festék és egy vászon.

A festés nem más, mint egy állapot, egy kapcsolat. A gondolkodásunk, az érzelemvilágunk ugyanolyan művészet, mint a festészet, testmozgás, éneklés, csak míg a tárgyi művészetekhez képezzük magunkat, a tudatosságról azt gondoljuk, hogy az csupán egyfajta cukorka, amit megvásárolhatunk a spirituális boltban.

Minden gondolatunkkal, érzelmünkkel festünk életünk vásznára és nem figyelünk oda, hogy milyen képet festünk! Csak amikor már szembesülünk vele, akkor panaszkodunk, hogy nem tetszik. Ha csak egy vászon lenne, kidobhatnánk, csakhogy az élet egy különleges vászon: életrekelti amit festünk, ezért is lenne fontos odafigyelni az alkotás legelejétől a legvégéig, hogy mi is kerül bele az alkotás folyamatába, mert ahogy vetsz, úgy aratsz, és máris kertészkedésnek is nevetheznénk az elme munkáját: virágokkal, dudvákkal, levéltetvekkel, makacs gyökerekkel, elburjánzott ágakkal..

A tudatosság is egyfajta művészet, és igen, van akinek könnyebben, van akinek nehezebben megy, de bárki képezheti benne magát. Az elme festhet úgy, hogy szétszór mindenféle színt ügyet sem vetve arra, hogy mikor, hova csapódnak a színei (gondolatok, érzelmek) és festhet úgy is, hogy megválasztjuk milyen színt teszünk elérhetővé, vagy ha nem sikerül, változtathatunk a már felhasznált szín tónusán, árnyalatán. Sőt, az elme festhet egyszerre több ecsettel is kialakítva különféle dimenziókat, tudatos és tudatalatti síkokat mozgatva ezzel.

A spiráltechnika az elmefestészet vagy elmekertészkedés művészete, amikor megtanulunk bánni az ecsettel, azáltal, hogy rájövünk ki a festő, és hogyan történik, a festés folyamata, amikor megtanuljuk kiszedni a dudvát, hogy ne szívja el a vizet az értékes növényektől. Megtanuljuk, hogy az élet művészete nem csupán abból áll, hogyan tudunk lavírozni az anyagi síkon, hanem abból is, hogyan tudunk jelen lenni gondolati, érzelmi síkon és nem csak elszenvedjük a már kész "festményt" "kertet" hanem finomítan is tudunk rajta, sőt át is tudjuk festeni, ültetni...de nem önámítással, nem mások manipulálásával...