A csend nem más, mint a megfigyelés állapota fehér és fekete között, ahonnan (át)látható mind a fehér, mind a fekete ... attól kezdve zaj, hogy fehérnek, vagy feketének éljük meg azt, ami megfigyelésre érkezett...

A csend a megfigyelés pusztán - mind a fehér istenítése, mind a fekete elítélése már zaj, akkor is, ha az kimondatlan marad. Zaj minden gondolatunk, minden érzelmünk: és persze van kellemes és kellemetlen zaj, ettől még mind zaj.

A csend a kilépés a dualista látásmódból, érzékelésből. A meditáció pusztán eszköz a csendhez vezető úton, de maga a csend nem igényli a meditációt, mely egyfajta tevékenység - hiszen az pusztán egy anyagmentes, tevékenységmentes állapot, melyben bármely anyag, tevékenység aktivan megteremthető lenne anélkül, hogy magát a csend állapotot megtagadnánk általa, és nem kellene azt újra keresni, ha tudatosan élnénk. A tudatosság nem más, mint az eredendő csend megtartása a zaj birodalmában is. A meditáció kísérlet a csend átmeneti elérésére, majd visszavonulás a zajba.

Minden zaj forrása az elme, de az elme folyamatos megfigyelésével le lehet kötni az elme zajgyártó tevékenységét. A zaj természetes velejárója az emberi formának, de valamikor az is természetes volt, hogy az ember "takarított" maga után. Mostanra ez kikopott az Emberből, így lett egyre több a zaj. Lehet újra kellene kezdeni a tudatos takarítást.. elsőként egyre kevesebb zajongást mutató életmóddal, majd a már meglévő zajok fokozatos tisztogatásával...

Hogyan?

1. definiáld magadban mi a csend és mi a zaj
2. figyeld meg ki/mi vált ki belőled csendet (kellemes lelkiállapotot), vagy épp zajt (kellemetlen állapotot)
3. figyeld meg miért reagálsz zajjal arra a bizonyos személyre, dologra, eseményre, élethelyzetre, körülményre stb.?

Két dologra vigyázz!

• Az egyik, hogy a kellemes lelkiállapot még nem biztos, hogy valós csend, lehet csak átmenetileg kellemetlen tényezőktől mentes állapot, és bármikor átfordulhat zajjá (kellemetlen állapottá), vagyis irány vissza az 1.ponthoz, definiáld magadban mi a csend és mi a zaj.
• A másik, nagyfokú őszinteségre lesz szükség magaddal szemben, hogy mi a valós oka (3. pont) annak, hogy valakire vagy valamire zajjal reagálsz - mert ha nincs meg a VALÓS OK, a zaj sem fog megszűnni, legfeljebb tompul átmenetileg.