Igen, ezt a felet kihagytam, hogy az igeny is megvan ra   Kenyelmet es biztonsagot nyujt, "egyszerubb" elvegezni nehany "gyakorlatot" es meghallgatni masok igazsagait, mint igazan elgondolkodni a dolgokon, mint igazan elmelyedni. 

Kellemes egy biztonsagerzet az, hogy igen en "mindent megtettem a spiritualis vonalon", csinalom a gyakorlatokat, elmegyek a konferenciakra, stb. Valojaban egy onamitas, fel az ember megismerni onmagat, es ezzel fedi el maga elol az egesz temat.

Hogy merre visz tovabb azt nem tudom, talan azert mert epp a kozepeben vagyok vmi ilyesminek, es ilyenkor nem latom osszefuggeseiben... Ami nalam tortenik, az egyfajta visszavonulas, figyelem magam, a kornyezetem, a vilagot, a termeszetet, az embereket... Ha mar a hasonlatoknal tartunk, olyan mint egyfajta "bab allapot", egyfajta begubozas, visszavonulas, de megis ott van mogotte az erzes, hogy valami valtozik, valami atalkul, es egyszer tan majd kirepul a pillango 

ez egy nagyon érdekes hasonlat  sokan vannak, akik szívesen fogyasztanak, és eszük ágában sincs kilépni a szállodából, mert ott érzik magukat biztonságban. A gond csak akkor van, ha valaki már nem éri be ezzel. Hogyan, merre haladjon?

Erre azert sok "mester" is rajatszik, a mindenfele "iranyzatok" ebbol elnek, a mestertol valo fuggosegbol... Es sokszor a "mester" is igy pozicionalja magat, es egyedinek hirdeti az utat amit mutat, mivel ebbol el a fizikai vilagban, a "hiveibol"... 

Sokfele tanfolyamon jartam, sokfele tarsasaghoz csatlakoztam hosszabb-rovidebb ideig mire hasonlo kovetkeztetesre jutottam mint a te utolso mondatod.

Kicsit olyan ez ami most zajlik a vilagban, mintha a "mester" felkeltene a szallodaba mindenkit, kihuzna az alomvilagbol, de csak az etteremig engedne le, hogy ott "fogyasszon"... Erosen elzarva a kijarat fele vezeto utat (vagy csak nagyon lassan engedve arrafele az embereket), nehogy kilepjenek es felfedezzek a vilagot...