Szeretnék egy olyan oldalt létrehozni, amiben hinni tudok, hogy tud segíteni. Eddig az oldalon többnyire mások elérhetőségét tettem lehetővé, mások cikkeit, írásait, esetleg azzal, hogy lefordítottam stb. Most olyasmit szeretnék kidolgozni, ami máshol nem található meg.
Egy újabb út?
Igen, egy újabb út, minden más út tiszteletben tartásával, egy olyan út, amit csak belül lehet járni, egyedül. Melynek csakis a tapasztala osztható meg másokkal, maga az út nem. De ha valaki végigjárja, megtisztul a kommunikációja (belső és kifelé irányuló) valamint kapcsolatainak megélése , és belső felismerések kezdik el vezetni, nem elvárások, félelmek vagy vágyak...
Ma a bűntudatról szeretnék írni. Mindannyian ismerjük, de vajon honnan ered és mi mindenhez vezet?
A bűntudat a 2.csakra árnya, mivel megakadályozza az energiaáramlatot azzal, hogy elveszi az örömre való képességet. Képesek vagyunk millió dolog miatt marcangolni magunkat - legyen az egy ártatlan csokoládé, mikor épp kínosan fogyókúráznánk, vagy hazugság, amivel esetleg csak nem akartunk valakit feleslegesen megbántani stb.
A tudatosságszinttől, önképtől függ mint tartunk "bűnnek", és mit nem, vagy épp miből mentjük fel magunkat könnyedén, míg más szenved tőle, mint ahogy az is befolyásoló tényező, mi mindent hagyunk hatni magunkra, milyen rendszer szabályait tekintjük betartandó szabályoknak, melyek alul mentesítjük fel magunkat. Egyes társadalmakban elítélik azt, ami más népeknél szabad, akár párkapcsolati szokásokban, akár neveltetés szinjén, akár társadalmi szinten, ezért a bűntudat kialakulásában fontos szerepet tölt be minden olyan közösség, melyben nevelkedünk, élünk. Nagy mértékben van hatással a bűntudatra való hajlamunkra a csakrarendszerünk működése is.
Mi történik bennünk, ha bűntudatunk van, akár tudatos, akár tudatalatti?
A bűntudat polarizálja a személyiséget. Megosztja a bennünk lévő jót és rosszat, egyik nap jól érezzük magunkat, másik nap rosszul, mindezt amiatt, amit tettünk, mondtunk, elkövettünk - annak függvényében, hogy hogyan viszonyulunk hozzá, mit gondolunk mások hogyan viszonyulnak hozzá. Ahogy kialakul a bűntudat, azonnal megjelenik a viselkedésmintákban - hatalmi játékokban, komplexusokban, önmarcangolásban, vagy épp arroganciában, mint védekező mechanizmus -, hiszen tudatosan, vagy tudat alatt próbálunk kompenzálni, leplezni vagy épp bűnhődni. A poralizált személyiségre jellemző a túlzott gondolkodás, elemzés, értékelés - ami miatt képtelen tartós békébe kerülni az érintett személy.
Ha olyan dolgot tettünk, amit mi, vagy mások bűnnek tartunk/tartanának, elönt bennünket a félelem (1.csakra), nehogy kiderüljön, a félelem vezette gondolkodásban pedig nincs helye a bölcsességnek. Sokszor a félelem tárgya nem is a büntetés, hanem a veszteség. Nehogy elveszítsünk valakit, vagy valamilyen pozíciót, és ha bűntudatunk van olyan szituációban, aminek kimenetele fontos számunkra, elönt bennünket a szégyenérzet (3.csakra). A szégyenérzet annak eredménye, hogy valamit úgy könyvelünk el magunktól, vagy mások hatására, hogy rosszul tettük, nem kellett volna úgy tenni, minősíteni kezdjük magunkat. Ha nem tudjuk tisztázni magunkban mi miért történt, a bűntudat megkövesedik, és azonosítjuk magunkat a bűnelkövetővel, a bűnnel, a büntetéssel és félni kezdünk, nehogy megint ugyanolyan szerepbe kerüljünk, eképpen elveszítjük a szabadságunkat, spontaneitásunkat, önként bevonulunk egy láthatatlan börtönbe, ahol nem szeretjük önmagunkat (4.csakra), ahol torzul a kommunikációnk (5.csakra) az elfojtások miatt, a látásmódunk (6.csakra) és az egész világképünk (7.csakra).
A börtönünk nem más, mint saját gondolataink, érzelmeink, melyek akár a depresszió szintjére is eljuttathatnak, sőt egészem odáid, hogy "bűnösen" élni sincs kedvünk. Megszűnik a motiváltságunk, aktivitásunk és a sok elfojtás lelki és fizikai megbetegedésbe csúcsosodhat. A korábban már említett Symbolon kártyában is vannak erre a lelkiállapotra, az ilyen személyiségjegyekre utaló kártyalapok, ezért is tudja felismertetni azzal is, aki magától nem akar ezzel szembesülni. Ennek ráadásul külünféle fokozatai, állapotai vannak, íme néhány utaló lap:
Elég nehéz ebből a börtönből kilépni addig, amíg nem tudatosul bennünk, hogy "börtönben vagyunk", míg nem ismerjük meg a börtönünk határait, falait. Ha ez megvan, még akkor is bennünk van a hajlam az önmarcangolásra, a védekezésre, és ösztönből támadhatunk, csak mert bűntudatunk van és nem akarunk lelepleződni, vagy épp a végtelenségig hagyjuk magunkat kihasználni, háttérbe szorítani, így próbálunk önként vezekelni. Érdemes ezeket a dolgokat rendbetenni, hogy egészséges énképünk lehessen, mert csak egészséges énképpel lesznek egészséges kapcsolataink! Természetesen minden érzelemnek, még a bűntudatnak is van egészséges formája, mely terelget utunkon - mely segít abban, hogy önvizsgálatot tartsunk cselekedetünk előtt, közben és után, mint belső vezettetésünk része. De eltorzult formái meg tudják bélyegezni életünk minőségét.