Újra útra készülök - a készülök az nálam nem csupán szervezést jelent, hanem sok-sok megérzést. Tulajdonképpen csak követem, amit lehet. Megjelenik belül, mint gondolat, mint érzés, hogy "már ott is vagyok" és ha kívül is lehetőség van rá, meglépem; ha nincs, megvárom mikor realizálódhat, realizálódhat-e egyáltalán... Ma reggel pedig Bosznia jelent meg bennem erősen. Nagyon erősen.

Elég rég jártam ott, márciusban...Ha lehetnek valakinek kedvenc "érzetei", akkor az egyik az, amikor Boszniában vagyok; a másik az Uluru hegynél, Ausztráliában, itthon pedig a Pilis. Kicsit összekapcsolom most az első két helyet, pár kép erejéig, hiszen annyira különbözőek, mégis van bennük közös pont: szabadság és csend...

Jövő héten lesz a kiutazás pár emberkével. Szeretek társaságban menni. Azért szervezünk kirándulásokat is, utakat is, hogy legyen egy felület kikapcsolódni a hétköznapok őrlő malmából. Igenis néha lazítani kell a megfeszült köteleken, mert ha nem, könnyen elpattannak és akkor nagyot lehet esni... Ráadásul ki tudja elérjük-e azt a pontot, amikorra kitűzzük a nyaralást, a pihenést, néha érdemes élni váratlan lehetőségekkel...