Beindult a Híd fórum, és máris felugrott egy izgalmas téma: mi a tisztelet? Hogyan tisztelek másokat?

Van egy mondás: "A tiszteletet nem elvárni, hanem kiérdemelni kell"

Másokra ezt alkalmazhatjuk, és önmagunkkal mi a helyzet? Tudunk-e bárkit tisztelni anélkül, hogy saját magunkat tisztelnénk? Nagyon szép érzés önt el, ha a "tisztelet" energiájára gondolok, hiszen tisztelni valakit azt is jelenti, hogy meglátom benne az isteni részét. Mennyivel más lenne az egész létünk, ha egymást nem csak kiérdemelten tisztelnénk ... és most vettem észre ugyanezt a szót használtam a mondásban, mégis most más árnyalattal írom.

Az első mondatban ugyanis azzal érdemli ki valaki, ahogy viselkedik, ahogy másokhoz viszonyul belső értékeivel, számunkra pozitív megnyilvánulásokkal (azaz itt is kondícionálva vagyunk), a második mondatban arra utaltam, hogy van aki iránt félelemből mutatunk tisztelettudó viselkedést, mert jár neki pozíciójánál fogva, függőségi viszony miatt.

Az új világban már nem kell kiérdemelni a tiszteletet, alapból érték számunkra önmagunk és mindenki más iránt - ezzel eltűnik a lenézem, megalázom, kihasználom és egyéb viselkedési forma. Ha alapból belső érték a tisztelet = a magunkban és másokban lévő isteni rész felismerése, akkor alapból kapcsolatban élünk ezzel a részünkkel, ha pedig ez a kapcsolat aktívan, tudatosan megvan, akkor nagyon sok minden megváltozik: a megértés, az elfogadás, a béke...