Korábbi írásomban már jeleztem, hogy szeretem Veres Mónika írásait. Legfrissebb írásában májusról, mint az elengedés hónapjáról ír. Íme maga az írás: KLIKK

Az elengedés nagyon nehéz tanítás, mert mindig kart karba öltve jár a veszteség megélésével. Akár azért, mert a halál választ el tőlünk valakit, akár azért mert szakítunk valakivel, akár azért mert bármi más módon kilép valaki, vagy valami az életünkből, mindig egy kicsit belehalunk - egy részünk mindenképpen, az a részünk, amely kapcsolatban állt vele.

A veszteség egy "színdarab" vége. Véget ér valami szerep, egyszerűen ha tetszett, ha nem; nem visszatapsolható ugyanaz az élmény, ugyanaz az élethelyzet, ugyanaz az állapot és mindig űrt hagy maga után. Mint amikor egy színész nem játszhatja el ugyanazt a szerepet többet, hiába tudja kívülről minden jelenetét, minden szavát - a függöny utoljára is legördül és kénytelen hazamenni...

Ha elővesszük melyik csakrát milyen érzelem mozdítja meg, a veszteség jól megdolgoztatja a csakrarendszerünket, nem csoda, hogy olyan nehéz újra egyensúlyt találni. Érintve van általa az 1.csakra, hiszen egyfajta bizonytalanság, hitveszteség, félelem fut át rajtunk, érintett a 2.csakra az intenzívebb érzelmek miatt, bekapcsolódik a 3.csakra a ragaszkodás, a megszokott szokások felborulásával, a 4.csakra a szomorúsággal, csalódással, kétségbeeséssel, az 5.csakra az elfogadással, az önkifejezés keresésével, a 6.csakra a látásmódunkkal... végigfut rajtunk a tanítás, mint amikor beleborzongunk valamibe és egész gerincünkön végigfut a hideg.

Ismerem a veszteség tanítását egészen közelről, szerintem aki ember, mindenki megismerkedik vele előbb, vagy utóbb, így fontos, hogy legyenek köztünk olyanok, akik ilyen percekben a segítségünkre siethetnek. Ezért szeretném beindítani a HÍD fórumot, ahova bárki regisztrálhat, ahol bárki beszélgethet, ahol lehet ismerkedni önmagunkkal és egymással... ahol kezet nyújthatunk annak, akinek épp szüksége van rá... remélem még májusban sikerül összehoznom.