A képen lévő szöveg így hangzik: "Ha eltévedsz, az segít megtalálni önmagad", kicsit magyarosítva, ha eltévedünk, és fogalmunk sincs merre tovább, csakis akkor kezdjük el keresgélni az utat.

Én jócskán eltévedtem tavaly! Olyan szinten sikerült lényem legmélyebb bugyrait megjárni, ahonnan már csakis felfelé vezethetett út csontsoványra fogytam, kihullott a hajam, elveszítettem a hitem a mesteremben, és abban, amit addig odaadóan csináltam, darabokra hullott az életem és az énképem, kiderült sok barátomról, hogy csak érdek-ismerettség, koránt sem barátság... de megmaradtam... és szép lassan kezdtem talpra állni, "gyógyulni" mindabból, ami "megbetegített" és a sok hónapos gyógyulási folyamat úgy érzem a mai nappal ért véget: megtaláltam önmagam.

Kialakult bennem egy mestertől független hit, egy közvetlen kapocs a Forrással; új ismeretségek alakulnak ki az életemben, és rengeteg jel követi utam, amit csak észre kell vegyek. Ma órákat üldögéltünk az "agy" előtt, vidáman fürkésztük a mintázatokat, amikből sokba bármit bele lehet mesélni. Találtunk egy "csoportot", olyan mintha sok ember lenne együtt, és nem messze tőlük, teljesen külön egyszercsak felfigyeltem valamire, és nagyot dobbant a szívem: ez én vagyok!!! Egy apró kis női alakot vetettek a barázdák, mélyedések és tudtam mit ábrázol, miért ott van, miért van egyedül és le nem írható érzés áradt felém az ábrából, ami nem volt más, mint egy felimerés (- persze nem az ábráé, hanem amit az ábra mutatott felém.)

Ahogy ott üldögéltem ennek a felismerésnek a rózsaszínű felhőcskéjében, hirtelen lett térerő és üzenetet kaptam - valaki halálhírét. Elöntötte a szemem néhány könnycsepp, majd felemeltem a fejem és elmosolyodtam: valaki sok nyomorúság után hazatalált. Megváltás volt neki fizikai okokból. Itt hajnalanta millió csillag csillog a kristály tiszta égbolton, mostantól eggyel több csillag mosolyog le ránk.

Kívánom mindenki találja meg önmagát a sok segítség útvesztőjében! Fantasztikus érzés! Ha csak átmeneti is, megéri...