Állítsd be a magyar feliratot

A betegség legrosszabb mellékhatása a félelem, aggódás, pánik, amivel csak fokozzuk a betegséget magát, pedig ha már megbetegedtünk, a leggyorsabb kiút a nyugalom, elfogadás, megbékélés, az elme pihentetése (mentesítése stressztől, aggódástól, félelmektől stb.) Akár magunkra vonatkoztatva, akár szeretteinkre vonatkoztatva.

Az aggódás, féltés, fédelem rezgés, ami nem marad meg az elménkben, ahol megszületik, ott csak generálódik, majd hullámokban terjed és eljut minden sejtünkhöz, kilép az auránkból és eljut másokhoz is. Az elme olyan, mint egy adó-vevő berendezés, fogékony mindenfélére, ha nem figyeljük meg folyamatosan és azonnal sugároz tovább mindent, mint egy rádió, ami magától ugrál csatornáról csatornára akár érdekel bennünket a témája, akár nem, és szórja az adást egyre hangosabban, mert a hangerőszabályzó is elromlott. Ilyenkor betegszünk meg és a legfontosabb az lenne, hogy kikapcsoljuk a rádiót, engedjünk meg az elménknek egy kis csendet, egy kis békét, hogy a zajok helyett harmóniát sugározzon minden sejtünknek, mert csak így tudnak regenerálódni, gyorsan felépülni,így tudunk jobban lenni...

Egy kísérlet bebizonyította, hogy a DNS-einkre nem csak addig vannak hatással az érzelmeink, gondolataink míg testünk részét képezik, hanem még azután is, hogy már kiváltak a testünkből (pl. kihullott hajszál, lehámlott bőrréteg). Egy indiai hölgy szájából DNS mintát vettek, behelyezték egy kémcsőbe és megkérték nézzen különféle érzelmeket kiváltó filmeket. Döbbenten vették észre, hogy amikor megvizsgálták egy szomorú film után, nem csak azok a DNS-ek változtatták meg alakjukat, zsugorodtak, sérültek, melyek még mindig a teste részét képezték, hanem azok is, amiket már korábban a kémcsőbe tettek. Sőt, a kapcsolatra a távolság sem volt hatással, ugyanis mikor elvitték a kémcsövet másik szobába, a kapcsolat továbbra is fent állt a hölgy érzelmi világa és az eltávolított DNS-ek között.

Minden érzésünk, gondolatunk hatással van a sejtjeinkre, folyamatos gondolati, érzelmi sugárzásnak tesszük ki magunkat. Felhúzzuk magunkat egy idétlen sorozaton a tévében, végigrettegünk egy krimit és fogalmunk sincs mennyi kárt okozunk ezzel a sejtjeinknek, azok ugyanis nem tesznek különbséget ok és ok között, csakis a kiváltódott rezgésekre reagálnak és akkor még nem tértünk ki a víz emlékező képességére (lsd Emoto professzor munkássága. . ha valaki nem ismerné, íme egy cikk Anditól a Bosznia alagút kapcsán) pedig testünk nagy százalékát víz alkotja.

A tudatos lét része, hogy tudatában vagyunk annak, hogy mi, milyen hatással van ránk és nem csak meglepődünk, mikor megbetegszünk. Ha pedig már megbetegedtünk, vesszük a lapot, hogy miért történt, milyen extrém terhelésnek tettük ki magunkat és pihenünk... mind fizikálisan, mind szellemileg, mind érzelmileg!

Megismerni önmagunkat nem csak annyit jelent, hogy felismerjük magunkat egy képről ... sokkal, de sokkal mélyebb folyamat...