Újabb Csillagtitkok írás jelent meg (cikkhez klikk a Szarvas képre). Veres Mónika arról ír, hogy Pünkösd hete a félelmektől, illúzióktól való megszabadulásra ad esélyt, mikor Neptun háromszor is aktiválódik, a Nappal, a Merkúrral és a Marssal.

Ebből én csak olyasmit érzékelek, mintha valami ingoványos mocsár venne körül és nem a borongós esős idő hangulatát értem ezen. Lehet, hogy Neptun fejeződik ki számomra ily módon, mint az illúziók ingoványos mocsara, ami igencsak megcibálja a Jelenlétet, a "Most"-ot. Múltbéli emlékek próbálnak gondolatilag magukkal ragadni, hangulati ingadozások színezik be a "Semmit". Olyan gondolatok akarják befészkelni magukat a fejembe, amik már lerágott csontként jó párszor kiéheztettek, hiszen táplálni semmivel sem tudnak, csupa-csupa felesleges körtánc, nem visznek előre.

Megkérdeztem a Symbolont, mit mutat azoknak, akik hasonló dolgokon mennek keresztül:

A lapok sok mindent visszaigazolnak a fent írtakból. Egy álomvilágba próbál belerántani ez az energia, a "Mi lett volna ha.." "Mi lenne ha..." gondolatok játékával, ami elsősorban konfliktusokat ölel át. A Symbolon szerint egyértelműen el kell köszönni gondolatmintáktól, élethelyzetek emlékétől, sérelmektől - főleg családtagokkal, párkapcsolatban, barátokkal, olyan személyekkel kapcsolatban, akik érzelmileg megérintenek bennünket. Az az ember próbál folyton megoldást keresni, akinek valamitől tudatosan, vagy tudatalatt (esetleg előző életekből fakadóan) bűntudata (komplexusa) van, aki valamiért esélyt ad arra, hogy valamit nem jól csinált, nem jól gondolt. Az ilyen ember elfogadás és elengedés helyett folyton visszahúzna, folyton korrigálna, folyton megoldást akar találni mindenre, így próbál önmagával békébe kerülni.

Az próbál megmenteni már régen elsüllyedt hajókat, aki nem jól definiálja magában a hajó fogalmát - jelen esetben a kapcsolat minőségét. A hajó arra való, hogy a víz felszínén haladjon és ez csakis akkor lehetséges, ha megfelelő állapotban van (nem szivárog be a víz, mondjuk kételyek, bizalmatlanság, féltékenység stb.), ha nincs benne túl sok súly (sérelmek, elvárások stb.)

Bármiből kialakíhatunk átmenetileg hajónak minősített valamit - akár egy gerendára is felkapaszkodhatunk, hogy ne fulladjunk meg, de tartósan nem tarthajuk fent az illúziót semmiről, ami nem eredendően hajó. Tartósan csak olyan hajót tudunk működtetni a víz felszínén, ami képes megújulni viharok után, ami képes befogadni (teherbíró), ami képes teremteni. Hadd emeljek ki két lapot:

Az egyik hajó pusztán átmeneti szórakozásra való, a másik hajó az "otthon". A legtöbb ember az első hajóra vár, ha arra úszik egy ilyen potenciális hajó, be is akar oda költözni, csakhogy az nem arra való. Az első hajóra emlékek miatt szállunk fel - emlékszünk érzetekre, élethelyzetekre, jellemvonásokra. Ezen a hajón jól érezzük magunkat valakivel, valakikkel, de nagyon magányosnak érezzük a tömeget is, ha nem osztanak meg velünk semmi olyat, amitől szórakoztatva érezhetjük magunkat.

A második hajó olyan, amit nekünk kell BELÜL megteremteni. Valami megszületése önmagunkban, és ettől érezzük jól magunkat, ezt osztjuk meg másokkal. A sok emlékezés elveszi ennek lehetőségét, csupa kacattal tölt fel bennünket. Az emlékezés a múltba húz, a teremtés CSAK A JELENBEN lehetséges.

El kell köszönnni az emlékképektől, a homályos vágyaktól, félelmektől, a hamis "hajó definícióktól", hogy tisztán láthassuk a jelent, mert csak tiszta összetevőkkel lehet pozitívat teremteni. Csak tiszta vízben láthatjuk mi van a tó alján, hova lépjünk, merre haladhatnak a hajók. Mint Főnix kell hamvainkra hullani valahányszor ingoványos mocsárrá válik a tiszta vizünk - magunkért, másokért, hogy ne a hajók fussanak zátonyra újra és újra.

Találtam a félelmekről egy témába vágó Mooji részletet: "A félelem oldása" - hamis hajók elengedése...